Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Balzsa Kovács Sándor: Tanulmányok - Politika-, gazdaság-, család-, és kultúrtörténet
Balázs Kovács Sándor • Tanulmányok 89 mintákhoz - a tornácvég elfalazása révén egy harmadik ablakot helyeztek el ott. Elterjedtek a nagyméretű, gerébtokos nyílászárók, melyeket beépített redőny és spaletta véd. A homlokzatokon megjelentek az építés idejére és építtető személyére utaló feliratok, valamint az íves párkányok és a virágmotívumok. A település 20. századi építőkultúrájában és településhasználatában az első törést a második világháborút követő népességcsere okozta. A betelepített lakosság más gazdasági és építőkultúrával rendelkezett, s lélektani gátak is akadályozták a település és az épületek alakításában. A telepes lakosság egy évtizeden keresztül változatlanul hagyta az épületeket és a település képén, szerkezetén sem változtatott. A letelepülés véglegesedése és a gazdaság stabilizálódása után azonban megkezdődött a falu formálása. Egyrészről a kalaznói épületek, gazdasági udvarok szépen gondozottak voltak, másrészről viszont már ekkor megindult a „negatív építőtevékenység”, az épületek bontása. A virágzó gazdaságú, rendbentartott faluban intenzív közösségi élet zajlott. A betelepített székely lakosság alkalmazkodott a készen kapott, új körülményekhez. Az 1970-es évektől kezdődően azonban a körzetesítési program sújtotta. A termelőszövetkezet felszámolása az emberek elvándorlását vonta maga után. Aki csak tehette (rendelkezett elég pénzzel és tenni akarással), elhagyta a falut. A település elhagyásához sokan a téglaépületek bontásából jutottak pénzhez. Az épületek elbontása mellett a falu kiüresedése, a tőkeerős lakosság hiánya is az épületek pusztulását eredményezte - miközben új épületek nem épültek. Az épületeken ettől kezdve csak funkcionális javításokat és szimbolikus értékű modernizálást (betonpadló, homlokzati ablakok cseréje) hajtottak végre. A falu elnéptelenedése miatt megváltozott a lakáshasználat rendszere is. Az épületek magányos lakói a ház egyetlen helyiségében élnek, amit funkcionális (lakókonyha) és térbeli tagolás (fürdőszoba leválasztása) és bővítés (előterek) révén alakítanak lakhatóvá. Ezzel párhuzamosan a településkép is megváltozott. A telkek osztása kusza, rendezetlen, ennek következtében a falu és a településszerkezet is zilált. A faluban alig vannak kiemelt jelentőségű közösségi épületek. A kevés meglévő közösségi épület sem egy pont körül szerveződik, hiszen a közösségnek nem volt olyan saját épülete, ami a használaton kívül rekedt evangélikus templom szimbolikus és térszervező erejét átvehette volna. A közösségi tér hiánya nehezíti a falu szimbolikus tagolását és a településen való otthonérzetet. Az otthonérzet hiánya az épületek meggondolatlan bontását és a falu elhagyását - végső soron Kalaznó pusztulását - eredményezi. A dolgozat dokumentálta a viszonylag érintetlenül megmaradt, lepusztult állapotában is gazdagságot és jómódot sugárzó kalaznói épületállomány létrejöttének
