Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Balzsa Kovács Sándor: Tanulmányok - Politika-, gazdaság-, család-, és kultúrtörténet
86 ŰJ DUNATÁJ • 2008. DECEMBER tes szakirodalmi apparátussal ellátott, a szerző szinte minden publikációt felhasznált, ami a tudóssal kapcsolatos. Jó, olvasmányos stílusban megírt munka. Nagy Janka Teodóra és Szabó Géza értő szemmel fogott hozzá Holub József élettörténete legapróbb tényeinek feltárásához. Holub József kiváló történész, jogtörténész, a pécsi egyetem professzora életének, munkásságának már eddig is számos kutatója, méltatója akadt. Születésének 120. évfordulóján kívánják a szerzők a róla kialakult képet árnyalni, néhány adalékkal, a kutatástörténet szempontjából sem érdektelen új források közzétételével gazdagítani. A tanulmány első része Holub József és Szekszárd kapcsolatát mutatja be, elsősorban helytörténeti forrásokra alapozva az eddigieknél kissé részletesebben, a második rész pedig a családi levéltárban őrzött dokumentumok és levelek ismertetésével a tudós életpálya néhány állomását idézi fel. Tolna megye és Szekszárd nem csupán Holub József gyermekévei és ifjúvá formálódásának színtere, de gazdag múltjával, nevezetes történeti eseményeivel inspiráló közege is volt, s egy-egy téma kapcsán egész életében elkísérték tolnai kapcsolatai. Első publikációi is egyértelműen a megyéhez kötődő kutatásokról számoltak be, s a megyei lapban a Közérdekben jelentek meg. Több mint egy tucat történeti publikációt közölt Tolnáról, egyik utolsó tanulmánya a Tolna megyei Levéltár évkönyvében jelent meg 1974-ben „Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-i címmel. A Turul mellett egyetlen sorozatot szerkesztett: a Tolna vármegye múltjából kiadványt 1936-1943 között. Ezért fontos a családi és a szakmai kibocsátó közeg, hisz ez mindent meghatároz nála. Holub József történeti cikkeinek közös vonása volt, hogy egy-egy kérdés vizsgálata során mindig a helytörténeti témán túlmutató tanúságokat vont le, s a források rendkívüli ismerete mellett azok avatott kezelésével mintaszerűen vizsgálta tárgyát. Művei máig nemcsak helyi és megyei monográfiához használt alapmunkák Tolna megye helytörténeti irodalmában, hanem a magyar történettudomány fontos eredményei. A korán elhunyt Tagányi Károlyt tartotta igazi mesterének, akivel összekötötte interdiszciplinaritása is - elsősorban a közigazgatás-, a település-, a jogtörténeti és társadalomtörténeti kutatások területén. Mindkettőjük számára a helytörténetírás, a megyei monográfia volt a mesteriskola: amit Tagányinak Nyitra megye jelentett, Holubnak az (sajnos nem Tolna, hanem) Zala megye volt. A szavakból „reális értelmet, dolgot” előállítani: ez a gondolkodó emberek privilégiuma - fogalmaz Holub Tagányit búcsúztatva.
