Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
Nédli Balázs • Babits Mihály középkori himnuszai 57 Nédli Balázs BABITS MIHÁLY KÖZÉPKORI HIMNUSZAI 1932 decemberében jelent meg Babits Mihály Amor Sanctus - Szent szeretet könyve című himnuszgyűjteménye a Magyar Szemle Társaság kiadásában1. A gyűjtemény feltehetően nemcsak a babitsi életműben, hanem az 1930-as évek irodalomtörténetében is sokkal fontosabb helyet foglal el, mint amekkora figyelemre eddig a kutatás méltatta. A himnuszantológiával kapcsolatos legkorábbi munkák tulajdonképpen a gyűjtemény megjelenését ünneplő méltatások. A kortársak nagy örömmel fogadták a könyvet, többen dicsérték írásaikban a fordítást és a fordítót. A könyvet a Magyar Bibliophil Társaság az 1934. december 10-én kelt határozatával az 1933. év „legszebb könyvei” közé sorolta szép tipográfiája miatt.2 A gyűjteményt Babits halála után a Babits-Emlékkönyvben3 Rónay György méltatta. A fordítás minőségével - tudtommal - Rába Györgyön kívül senki sem foglakozott tudományos igénnyel, de ő is csak néhány oldalt szentelt híres művében, A szép hűtlenekben a himnuszoknak4. Rába György könyvét ugyan sokan nevezték már korszakalkotónak, de többen azt is megállapították, hogy korszakot alkotnia - a fordításkutatás terén - mégsem sikerült. Habár a könyv már több mint 30 éve íródott, megállapításai nemcsak Babits műfordítói tevékenysége vonatkozásában helytállóak és megkerülhetetlenek. A tudományág fejlődése, az új nézőpontok azonban mégis szükségessé teszik az eredmények kiegészítését. Az Amor Sanctus és a babitsi életmű, nézetek kapcsolatát, elsősorban a himnuszfordítások Babits kései költészetére gyakorolt hatását vizsgáló írás azonban még nem született. Az Amor Sanctus5 keletkezése Az Amor Sanctus keletkezéstörténetével kapcsolatban három jelentősebb munka áll rendelkezésünkre. Az időben legkorábbi Balogh József „Amor Sanctus”6 című írása. Balogh József nagyrészt a közte és Babits között a könyv megjelenése kapcsán folytatott levelezést közli, de nem teljes egészében. A következő írás Bisztray Gyuláé7, aki Balogh József utóda volt a Magyar Szemle Társaság főtitkári székében. Cikkében olyan adatokat közöl, amelyek Balogh írásából kimaradtak, például a Társaság és Babits közötti szerződés teljes szövegét. A harmadik, Kabdebó Lóránt írása8, nem az Amor Sanctus történetét dolgozza föl, hanem Balogh és Babits kapcsolatát elemzi részletesen. Mivel mindhárom írás épít a korábban megjelentekre, és újabb leveleket közöl, megállapításaikat érdemes összegezni.
