Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Tájélmény családfával :"Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából"

38

Üj DUNATÁJ • 2008. DECEMBER

„Ezer évig, te?! Mit gondolsz?” - mondják neki.6 Ez az a pillanat, amikor a képzeletet a föld hirtelen röghöz köti. Lázár meséiben és mesenovelláiban is vannak ilyen pillanatok. A pusztai örökségben a határtalan fantázia mellett ez a földközelség is benne van.

Feljegyzései között van egy olyan mondat is, hogy: „Ki akar száradni a Nagyszederfa”.7 Amikor a 90-es évek végén a Csillagmajor bővített kiadását tervezgette, ezzel a mondattal és a halott lány alakjával akarta kezdeni a Függeléket. (Végül csak ötlet maradt.) Két ága már valóban kopáran meredezik a fának, „...nem jó jel, a kiszáradás, a halál közeledtének jele.” - írta másutt, és már nemcsak a fára gondolt.8

Meddig él egy fa? A mesebeli csodafák örökké. De vajon meddig él a Nagyszederfa ott a világ végén, a világ közepén?

(Curriculum vitae) „Mindent a gyerekkorom felől tudok csak megközelíteni.” - írta.9 Ezt a mondatot a Lázár-életmű ismeretében aligha vonhatnánk kétségbe. Legfeljebb hozzátennénk, hogy csaknem mindent. Azok közé az írók közé tartozik, akiknél az életmű jelentős részének nagyon erős az életrajzi konnotációja. Alsórácegres Lázárnak az, ami Illyésnek Felsőrácegres, Petőfinek a Kiskunság, Sütő Andrásnak Pusztakamarás, ami Eric Knightnak Yorkshire, Csingiz Ajtmatovnak az Iszik-köl tó vidéke, Gabriel Garda Marqueznek pedig Aracataca, a szülőfalu vagy Macondo, a maga teremtette latin-amerikai világ. - Lázár még a neveket is megőrizte. „Mégiscsak átmentem Rácegresre” - írta 2006. június 4-én. (Akkor járt itt életében utoljára.) „Találkoztam Hötölével, Keserű Lacival - a húga azt kérdezte: az a Szotyori, aki a Porcelánbabában szerepel, nem az ő apja? Szotyorinak csúfolták a Keserűket. De bizony, ez az ő apja.”10 A Nagyszederfa alatt nemrég találkoztam valakivel a Drinócziak közül. Nemcsak ők maguk lettek irodalmi hősök, de még a juharfájuk is ott „áll” a Lázár-novellákban.

Az írói/emberi életrajz néha egészen látványos jelenléte sem felejtetheti, hogy az irodalom világa, ahogy mondjuk, mégiscsak és mindenféle látszatok ellenére teremtett és lehetséges világ. De hogy miből teremtették, az némelykor jobban látszik. Arról, hogy a lázári világnak vannak valóság referenciái, nem feledkezhetünk meg. De azt sem felejthetjük, amire éppen a Száz év magány írója int bennünket: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.”11 Még az a paradoxon is előfordulhat, hogy az író nem a legendás „szülőhelyen” született.

Lázár Ervin Budapesten, az Üllői úti klinikán jött a világra 1936. május 5-én. Egy komoly curriculum vitae nem kezdődhetne másképp. Irt ilyet is, de írt másfélét is: já