Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bodnár György: A megállított idő - Juhász Ferenc 80. születésnapjára
Bodnár György • A megállított idő 35 modernség alternatíváját is felkínálta. Kifejezte, hogy a magyar modernség is csak akkor teljesítheti ki programját, ha az empirikus én után ugyancsak megszólaltatja a metafizikai én-1. Juhász Ferenc 1954-es fordulata után a maga költői forradalmának logikáját követte. Nem állt szemben a szubjektivista modernség alkotói kritikájával, de folyamatszerűen teremtette meg a nemzeti-társadalmi költő-szerep átértelmezését ugyanúgy, mint az élménylíra vagy a lélektani-gondolati önelemzés túlhaladását. Többdimenziós emberábrázolása, kozmikus történelem-felfogása és világképe egyaránt bizonyítéka ennek. S ha stílusára és müfajkereséseire gondolunk, világképének és nyelvszemléletének kölcsönhatását is felismerhetjük. A végső kérdésekkel szemben persze a költő nem tarthatja meg a XIX. század fejlődés-elvének illúzióját. Életműve ezért örök keresés és visszatérés, spirális emelkedés. így utolsó kötete is, a hatezer soros Pacsirta a szívben a végső kérdés, a halál eposza. Benne a Nagyszombati Codexből vett mottó és betét nem epizódja, hanem kohéziós gondolata a műnek, amely mint Kosztolányi Dezső Édes Annája előtt a temetési szertartás-szöveg nemcsak a keresztény hit hagyományának szépségével építi egybe az egyéni mondanivalót, hanem metafizikai távlatot is ad Juhász Ferenc történelmi magántörténetének. Ezért e késői számvetésben nemcsak az emberi élet jelenik meg minden dimenziójában, hanem a halál is, amely a kölcsönös függés rendszerében helyezkedi el a személyes elmúlástól a metafizikai rosszig, avagy a túlvilágig. Itt az ember válasza nem lehet más, mint az élet, a létezés és a feltámadásreményének kölcsönös függvénye. Lezárhatatlan külső és belső párbeszéd tehát, mint az élet eposza.
