Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bodnár György: A megállított idő - Juhász Ferenc 80. születésnapjára
32 Új Dunatáj • 2008. december Bodnár György* A MEGÁLLÍTOTT IDŐ Juhász Ferenc 80. születésnapjára Ötvenhárom éve vagyok Juhász Ferenc kritikusa és a nyolcvanas évektől kezdve írom örökké bővülő monográfiáját. Erre a köszöntőre készülve átnéztem kerek évfordulóira írt szövegeimet, s mindegyikben azt találtam, hogy Juhász Ferenc költői ünnepei egy végtelen folyamat megállított pillanatai. Nem is beszélhettem másról, hiszen a költő sem alkalmi kiadványokkal ünnepelte kerek évfordulóit, hanem egy evolúciós folyamatban jelenítette meg a megállított időt. S az irodalmi élet és az intézmények ünnepei is hasonlóak, hiszen azok is belső és külső dialógust állítanak meg. Mert az idő embere nemcsak múltját, hanem jövőit is építi. Az idő a múltnak folytonos haladása, mely rágja a jelent és duzzad, amint előre mozog. De ez a bergsoni tartam nemcsak az emlékezetet teszi rétegzetté és ugyancsak folytonosan mozgóvá: a valamikori jelen alkotó elemeit sem hagyja mozdulatlanságban, s ha az idő alanya alkotó, annak művei sem platóni entitások, hanem a korszakokat és történelmet alkotó párbeszédek részei. A művek válaszok az idő egykori kérdéseire és kérdések is egyidejűleg a jövőnek, majd újra válaszok, melyeket a felduzzadt idők hívnak elő. Közelítenek-e vagy egybeolvadnak-e a művek és korok kérdéseinek láthatárai - ezek a sikerek vagy tragikus meg nem értések, az időtlen klasszikusok vagy a kordivatok kérdései. Mindenesetre a kerek életévek ünnepei is bekapcsolódások egy párbeszédbe, amely mindig létezik, de talán lappangva zajlik. Az irodalmi ünnepek legfeljebb sűrítik és felhangosítják e dialógust. A nyolcvanéves költő több mint félévszázados múltra tekinthet vissza. Majdnem ötven kötet, számos dal és elégia, sok modern eposz és több ezer soros hosszúvers, majd mítoszparafrázis és szonettciklus szólaltatja meg világát, amelynek távlatában a látomásos Vörösmarty és Ady ugyanúgy megjelenik, mint Petőfi és József Attila, vagy Weöres Sándor, s Walt Wittmann ugyanúgy tájékozódási pont, mint Ezra Pound, Hörderlin és Rilke. Vajon áttekinthető-e egyetlen pillantással ez a gazdag világ, amely nemcsak bővül örökké, hanem a kozmoszhoz hasonlóan történik is? Aligha. Mégis megkísérlem a lehetetlent - az áttekintés helyett az irodalomtörténész megközelítéseiből villantva fel néhányat. Juhász Ferenc egy történelmi korforduló idején lépett ki az ifjúkorból, s indult el a költői pályán, majd átélt még néhány korváltást, amelyek a nemzeti tragédiá* 2008. október 29-én meghalt Bodnár György Széchenyi-díjas irodalomtörténész. A Petőfi Irodalmi Múzeumben Juhász Ferenc 80. születésnapján elmondott köszöntőjével búcsúzunk tőle.
