Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Somogyi Aranka: Versek
Somogyi Aranka • Versek 5 Somogyi Aranka ÁRNYÉK a bárból ahogy kijövök fél három tájt csak nézem az árnyékomat amit a színes fények rajzolnak elém ez az idomtalan idom ez az alakom nem valami vonzó de szerencsére ez nem számít itt minden fiú homoszexuális csak egy törzsvendég vagyok aki beáll a pult mellé és elbeszélget néhány európai nyelven az éppen betévedt turista buzikkal a helyiek már ismernek tudják hogy jó vendég vagyok nem kötözködöm borravalót adok nem kezdek ki senkivel még részegen sem kísértés nem érhet nem kell aggódnom ők mind egymást szeretik itt legalább világos hogy teljesen egyedül vagyok így van ez máshol is csak nehezebben elfogadható * * * ha a fények mögöttem kialszanak árnyékkísérőm eltűnik így nem kell látnom magam igaz mást sem látok bekapcsol a robotpilóta ha szerencsém van egyenesen hazatalálok ott dobálom szét ruháimat és dőlök az ágyba vagy töltök még egy felesleges italt és a falat bámulom hajnalig az utcán elhaladó autók lámpái rajzolnak rá alakokat nézem a vetítést árnyjáték a megálló autókból zene hallatszik meg nevetés férfiak és nők aztán elmennek marad a csend vagy mégsem megyek haza kikötök a beckettsben vagy a tulipánban ahol az unott pultoslány tölt nagy nehezen egy langyos sört nem tudom miért vagyok itt körülnézek nem látok mást csak árnyakat
