Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - N. Horváth Béla: Politika és/vagy poétika
106 Új Dunatáj • 2008. szeptember N. Horváth Béla POLITIKA ÉS/VAGY POÉTIKA „Sakált kiált, hollót hörög, / ki jól dalolni restek / és idenyög a Dala-dög,/ az éveire, mester” - fogalmazódik újra az Egy költőre című versben a kritika, amely a Tárgyi kritikai tanulmányban is alapul szolgált. Az Egy költőre is kritika és pamflet. A tanulmányban József Attila lefektetett egy költészetbölcseletet, amelyre alapozva kimutatta, hogy Babits versei nem jók. Mert, mint írta, ez a kritikus, a „költészettudós” dolga: „De éppen itt áll a kritika feladata, mert a művész csak ott és annyiban művész, ahol és amennyiben a fent említett univerzum szavahihető tanúja, a kritika pedig csak annyira az, amennyire a mű szavahihetőségéhez szól: tehát azt állapítja meg, hogy ez és ez a költemény stb. műalkotás-e vagy sem.” Ez a crocei alaptétel - mint Tverdota György kimutatta - végső soron arra szolgál, hogy a kritikus bebizonyítsa, a megbírált lírikus „mintha nem volna szavahihető”. Azaz nem dalol jól, mint a vers is állítja, mert „jól dalolni restell”. A versben némi differencia, némi elmozdulás érezhető a kritikus pozíciójában a tanulmányhoz viszonyítva. A Tárgyi kritikai tanulmány azt érzékeltette, Babits csak „éveire mester”, azaz nem tud jól verselni, a pár hónappal későbbi versben pedig azt, nem akar a kritikus normái szerinti módon jól verselni. A vers elárulja a kritikus szándékát, sőt érintettségét is, motivációját is. Gúnyosan idézi Babitsot, a Nyugat és az akadémizmus egyik mondatát. Babits az Ignotusszal folytatott vitában keményen bírálja Ignotus Pál holdudvarát: „Ám jönnek a kis sakálok, a jobboldali és baloldali senkik, akik nem kaphattak Baumgarten-díjat, s a minden tehetség irigyei: ők biztosan találnak ugatni okot ezután is.” József Attila okkal vehette magára „kis sakál” sértését, hisz valóban Ignotus Pál köréhez tartozott, s ebben az időszakban már a Bartha Miklós Társaság tagja, tehát egy alapvetően jobboldali szemléletű értelmiségi csoport baloldali elkötelezettségű képviselője. A Tárgyi kritikai tanulmány keletkezéstörténete jórészt ismert. József Attila személyes sértettsége, Németh László ugyancsak igaztalan kiritkája éppúgy az okok között szerepelt, mint a Babits személyét, s az általa képviselt Nyugatot illető irodalmi „közhangulat”. Nemcsak a József Attilának fórumot adó A Toll támadta Babitsot, hanem a másik oldalról Szabó Dezső is. S hogy a Tiszta szívvelröl oly nagyra értékelőén szóló, József Attila atyai barátjának számító Ignotus nevét Osvát halála után levették a lap fejlécéről, az József Attila liberális barátai körében csak a „nemzeti koncentráció” Móricz megfogalmazta programjának provokatív kinyilvánításaként volt értékelhető. Noha A Toll szerkesztősége némiképp elhatárolódott a kritikától, főleg annak módszere miatt, a konzervatív Babitsot, mint a Kisfaludy Akadémia tagját támadó
