Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula az ezredfordulón
18 Új Dunatáj • 2008. március tematikailag is sokrétű, valóban polifon ez az életmű. Csupán két példát említek. A Kiket szült Katalin az 1973-as Minden lehet című kötetben jelent meg. Szültem volna egy mérnököt. Már-már világra hoztam. De előbb meg kellett szülnöm egy jégszekrényt. Akartam szülni egy tanárnőt. Meg is szülhettük volna, de csak hatodiknak, hetediknek, kilencediknek, mint a dédszülék. Meg kellett szülnöm egy lakást, ennek az idegennek itt, aki pórázra vett tekintetével. Meg kellett szülnöm egy kocsit, belé a szomszédok áhítatát. Meg kell még szülnöm a nyugdíjainkat főleg az ő derűs öregkorára, aki végül e gyermekei után fölzabái majd engem is. Meg kell még szülnöm temetésemet olyanná, hogy ne fájjon neki a tetszelgésre jóétvágyúnak. Meg akartam szülni magam. Meg is szülhettem volna, ha lehetett volna még kitől. Az anyaságnak és hiányának kérdése ugyebár jellegzetesen a személyiség döntésétől függő magánügy, bár néha egészségügyi kérdés. A vers egy olyan asszony vallomása, aki azért nem szülhetett, mert férje szerint előbb az anyagi javakat kell megszerezni. Ez is magánügynek lenne nevezhető, ha a hatvanas évek magyar társadalmában nem vált volna egyre komolyabb gonddá. A magánügy a versben minden formális kapcsolatteremtés nélkül közüggyé válik. S akkor eszünkbe villanhat a nemzethalál Kölcsey óta kísértő látomása, Ady Endre víziója, hogy ő a legutolsó élő magyar a földön, s az is, hogy Illyéstől sem volt idegen az aggódó féltés a fogyatkozás miatt. Aztán kézbe vehetünk egy mai vagy tegnapi újságot, s abban olvashatjuk, hogy az optimistább előrejelzések szerint száz év múlva 6-7 milliónyian leszünk, a pesszimista jóslat pedig arról szól, hogy kétszáz év múlva talán a legutolsó magyar fog megszületni.
