Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Buda Attila: "Nyugtalan oroszlánok állatkertje a világ" - keret és keretezett viszonya Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényében
60 Új Dunatáj • 2008. szeptember matban a gabona mint az egyik fegyver kapott szerepet. 1932-ben ugyanis rossz volt a termés, és az állam csak egy részét tudta begyűjteni annak a mennyiségnek, amit (az íróasztal mellől) előirányzott. Ezért az év során egyrészt kiadtak egy rendeletet, amely akár halállal is büntethette azokat, akik bármit (tehát gabonát is) ellopnak, másrészt a bajok okozóinak kinevezték az egyébként tágan értelmezett kulákokat, nacionalistákat, s majdnem 5 000 halálos ítéletet szabtak ki, a börtön és egyéb ítéletek mellett, ráadásul begyűjtéseken próbálták megszerezni a terv szerinti mennyiség egy részét, amelyekben a gabonán túl burgonya, zöldség, és minden egyéb élelem is szerepelt. Majd, azon falvak, amelyek nem teljesítettek, nem kaphattak ellátást egyéb élelmiszerekből, nem kereskedhettek, és lakóik pénzt sem tarthattak birtokukban. Mindennek következtében néhány hónapon belül általános ínség tört ki, 300 millió ember éhezett. Eközben a Szovjetunió bár csökkenő mértékben, de tovább exportálta a gabonát, Ukrajnát pedig teljesen elzárta a nagyvilágtól. A hírek azért elértek Európába, ha bizonytalanul is, és ha a németországi események mögött háttérbe szorítva/ szorulva is.14 Nem lehet tudni, hogy Babits Mihály miként szerzett tudomást ezekről az eseményekről, azaz szerzett-e egyáltalán, vagy csak a korábbi, 1921-es orosz éhínségre emlékezett. Hogy azonban a helyzettel tisztában volt, azt világosan mutatja két évvel később Illyés Gyula oroszországi könyvéről írt rövid kritikájának egy részlete: „Kit ne érdekelne Oroszország? Az »orosz szfinksz«, ahogy nemrégiben mondtuk. Ma már »az emberi társadalom kísérleti laboratóriumáról« beszélünk. Ez a kísérlet nem kisebb kérdést vet föl, mint a szfinkszé. A híres Kapun túl, mintha a jövők és álmok birodalma kezdődnék. Vagy a rémálmoké...”15 Az aktivizmus és a közös cselekvés mindkét diktatúra jellemzője volt, bár az első kifejezést inkább a németek, a kollektív főnevet/jelzőt pedig inkább az oroszok/szovjetek használták szívesen. S mindkét társadalom, a nemzeti és a nemzetközi is egyaránt tagadta a nem aktivista, nem kollektív, ezért általuk dekadensnek mondott kultúrát, amely megnevezéssel egy kalap alá került minden és mindenki, aki és ami valamilyen akadályt és szembenállást jelentett; vagy alkotójának származása - faji és társadalmi szempontok! - miatt, vagy rajongásra és csőlátásra alkalmatlan, politikai irányzatoktól mentes tisztességével; vagy formai eszközrendszerével, tárgyának szabadságával és függetlenségével, esetleg művészetalattiságával. Természetesen meg kell jegyezni, hogy szó sincs sem másolásról, sem történelmi, sem háborús regényről abban az értelemben, ahogyan ezeket a műfajokat általában értelmezni szokták, a befogadó igazi fikciós művel találkozik, amely azonban vegyíti a különféle megközelítéseket, azokat, amelyek éppen legjobban alátámasztják vagy ellenpontozzák a szerző mondanivalóját.
