Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Szalai Zoltán: Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának - Szilasi Vilmos és Martin Heidegger kapcsolatának margójára
46 Új Dunatáj • 2008. szeptember szén 1976-ig, 30 évig tehát, belsőleg inkább az úgynevezett Szilasi-problémától és nem a feldolgozatlan Heidegger-problémától volt hangos, fontosnak tartom, hogy erről a kérdésről is szót ejtsek.”34 A Müller által említett nehézségek első mindenki által érzékelhető jeleit 1950-ben konstatálhatjuk, ez az az év, amikor Martin Heidegger először tart újra előadást a második világháború után az egyetem hallgatói előtt, a Studium Generale szabadegyetem nyilvánossága előtt. Martin Heidegger egyetlen feltételt támaszt a rendezvényen való részvételével kapcsolatba: Szilasi Vilmos és tanszéke (vagyis a heideggeri tanszék) nem vehet részt az előadáson. Ez a tiltás valójában csak Szilasi Vilmosra vonatkozott, mivel a hallgatók nagy többsége a többi tanszéken is látogatott órákat, így csak Szilasi Vilmos személye volt eltiltva a rendezvénytől. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Szilasi egyik tanítványa, Hermann Lübbe részt vett a Studium Generale előadásán, noha köztudott volt, hogy ekkoriban Szilasi Vilmos hallgatója, később doktori értekezését is nála írta. Mind a kar dékánja, mind pedig az egyetem rektora tiltakozott Heidegger eljárásával szemben, ám ő nem mutatott kompromisszumkészséget ebben a kérdésben, és Max Müller, a Studium Generale akkori vezetője beleegyezett Heidegger feltételébe. Szilasi Vilmos a rendezvény után elkeseredett hangvételű levélben fejezte ki véleményét a történtekkel kapcsolatban: „Nem tudom eltitkolni, hogy ezt az ünnepnapot, amiért évek óta dolgozom, akár mennyire beteljesületlennek érzem most, másképpen képzeltem el. Soha nem gondoltam volna, hogy Heidegger első hivatalos együttlétéről egyetemünk hallgatóival ki leszek tiltva, azok után, hogy ha jól emlékszem, a Studium Generale rendezvénysorozat egyik első előadója voltam.”35 Miért nem engedte Martin Heidegger saját helyettesét és tanszékét részt venni ezen a történelmi rendezvényen? Sokat mond erről Szilasi 1950 tavaszán kelt levele szintén Max Müllerhez: „Megkérem Önt, hogy a Heidegger körül kialakult problémát ne kösse semmilyen módon személyemhez. Nem játszok semmilyen szerepet ebben az ügyben.”36 Még egyértelműbben fogalmazva kijelenthetjük, hogy Martin Heidegger elhitte, elhitették vele, hogy az egyetemi katedrára történő végleges visszatérésének egyetlen akadálya a fakultás életébe erősen beilleszkedett Szilasi Vilmos. Az ő személye az, ami megakadályozza, hogy korábbi pozícióját visszakapja. Martin Heidegger és Szilasi Vilmos nyilvánosan soha nem beszéltek ezekről a kérdésekről, mintha tartottak volna egymástól és a külvilág számára semmi bizonyítékát nem adták az egymás iránt kialakult ellenszenvnek. Szilasi Lili a barát Kurt Bauch neves művészettörténésznek szánt bizalmas sorait Martin Heidegger marbachi hagyatékában őrzik. Ebben Szilasi Vilmos felesége a következőket írja: „Annak ellenére írom ezen sorokat, hogy tudom Vili őrjöngeni fog. [...] Meg vagyok és voltam győződve
