Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Szalai Zoltán: Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának - Szilasi Vilmos és Martin Heidegger kapcsolatának margójára
42 Új Dunatáj • 2008. szeptember bocsátanak innen [értsd Freiburgból, Sz. Z.].”12 Szilasi Vilmos jelentősége tehát nem filozófiai karrierjében - noha annak távlatai példa nélküliek a magyar filozófiatörténetben - hanem különleges kapcsolatteremtő képességében és lehetőségében rejlik. Szilasi mondatait olvasva az ember csak reménykedhet, hogy valóban összeírta élményeit a két zseni találkozásáról. Egyelőre azonban csak találgathatunk, hogy részét képezi-e Szilasi hagyatékának az említett feljegyzés, és hogy Szilasinak az 1962-es végleges nyugdíjazása után valóban volt-e alkalma papírra vetni emlékeit. Szilasi és Babits kapcsolata 1922-től kezdve folyamatosnak mondható. Kettejük levelezésében többször felbukkan Martin Heidegger neve, így 1927 februárjában is, amikor Szilasi Heidegger Lét és idő című nagy művét küldte el barátjának,13 amelyet Babits azonban nagy valószínűséggel soha nem olvasott el. A realitásokat félreismerő értékelése is ezt sejteti - miszerint „egypár kiszakadt, gondatlan nap”14 alatt el tudná olvasni Heidegger művét -, hogy a költő még csak bele sem lapozott a Lét és időbe. Az egymástól távol eltöltött hosszú évek különböző szellemi irányokba sodorják Szilasi és Babits gondolkodását, világlátását is. Teljesen más problémák és dimenziók foglalkoztatták őket ebben az időben. Ennek legszembeötlőbb bizonyítékát Az írástudók árulása vita szolgáltatja, amelyet Babits Mihály 1928-ban robbantott ki a Nyugat hasábjain, és ezzel többek között Kassák Lajost, Ignotust, de még Osváth Ernőt is állásfoglalásra késztette.15 E vitához Szilasi Vilmos is hozzászólt igen jelentős és magas színvonalú tanulmányával, amely 1929 áprilisában jelent meg a Nyugatban.16 Meglepő, hogy Szilasi - Babits véleményét mélyen tisztelve ugyan, de - szembehelyezkedik barátja álláspontjával, és ontológiai alapokon nyugvó igazságfogalmat vezet be a magyar köztudatba. E gondolatokon erősen érezhető Martin Heidegger Lét és idő című17 művének hatása, sőt egyik levelében Szilasi meg is vallja, hogy Heideggernek mind Babits, mind pedig a saját cikkét lefordította, és kikérte a filozófus véleményét.18 Szilasi Vilmos bekapcsolja tehát a magyarországi diskurzusba Martin Heidegger gondolkodását, amellyel új színt ad a vitának, ám egyben enyhe értetlenséget is okoz a magyar értelmiség köreiben. Így válik érthetővé tehát, miért lát Szilasi - az immáron fenomenológus filozófus - teljesen más világot maga körül, mint Babits Mihály. Szilasi pozitívan értékeli korának tendenciáit, világát egészségesnek és fiatalnak látja, amelyben „öröm élni és érdemes benne munkálni”19. Szilasi Vilmos személyes sorsa is forrása lehet optimizmusának, ugyanis ezekben az években Martin Heidegger meghívására újra szemináriumokat vezet a freiburgi egyetem első filozófiai tanszékén.20 Milyen is volt valójában ez a Magyarországról sokszor misztifikált kapcsolat Szilasi és Heidegger között? Hogyan változtatta meg Martin Heidegger rektorátusa és Szilasi Svájcba történt emigrációja a két gondolkodó viszonyát? Ezeket a - Magyarországon
