Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei
28 Új Dunatáj • 2008. szeptember kusnak tekinthető sejtelmességet, képiséget Babits maga akarná tudatosan ellenpontozni, a részleteket megfeleltethetővé tenni. A következő stanza címe is, Másik szimbólum, többszörös csavar, mely a főcímként megadott szót, Szimbólumok, ismétli meg egy olyan jelzővel, mely másra nem utal, csak arra, hogy ez is egy szimbólum. Ha a főcímnek megfelelően elfogadjuk a költő sugallatát, hogy a versfüzérben különböző szimbólumokat találunk majd, akkor azok egymáshoz képest mindig megkaphatnák a „másik” elnevezést. Mindennek tetejébe Babits e kihívóan redundáns címnek egy tanulmányhoz illő, súlyos alcímet ad: (Új magyar költészet). További csavar, hogy a zárójelbe tett alcím a címmel feleselő, értelmezői funkciót is kap, hiszen olyan kulcsot ad a vers olvasásához, mely a szimbolikus képként való olvasás lehetőségét szünteti meg, hiszen a sorokon végig vonuló érzéki kép határozott, és egyszerű értelmezési lehetőségét nyújtja, vagyis megszünteti szimbolikus jellegét. Magyarország a mozdulatlan, lusta tó, s e tó tükrén vigaszul viliódzó „sok beteg szivárvány” nem más, mint az új magyar költészet. A zárójeles alcím hatására nem fedi szimbolikus homály a szivárvány képének jelentését, hirtelen minden megfejthetővé, vagyis allegorikussá válik. E gesztust nem lehet egyszerűen poétikai járatlansággal vagy tudatlansággal magyarázni, vagyis azzal, hogy Babits ne ismerné a szimbólumnak, mint költői kifejező eszköznek a jelentését. Én csöpp hazám! be messze vagy, be rejtett, fény nélkül és magadban kushadó a sors nagy árja félúton elejtett s állsz mozdulatlan mint a lusta tó lusta tó, melyet Isten is felejtett nyúlsz Adriákig, bágyadt poshadó: holt tükrödön, színjátszó síma márvány, vigaszul villog sok beteg szivárvány. A címadó szó fontosságát jelzi, hogy Fenyő Miksa Babitsról írt nekrológjában a következőket írja a vers akkor nála lévő kéziratáról: „A második versszak alcíme eredetileg Szimbólum volt; a költő így változtatta: Szimbólum a holdvilágról. S a harmadik vers alcíme alatt eredetileg az volt írva (Paris)-, a költő áthúzta s helyébe azt írta: (Új magyar költészet)!’6 E kézirat nem került haza Fenyő Miksa hagyatékával együtt a PIM Kézirattárába, feltehetőleg más kéziratokkal együtt a háború illetve az emigráció folyamán elpusztult vagy elkallódott. Fenyő sajnos (illetve természetesen) nem adja meg a címvariánsok szakszerű leírását, nem említi, hogy a cikluscímben történt-e változás vagy sem, de feltételezhető, hogy ha eredetileg a második tagvers címe volt
