Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."

14

Új Dunatáj • 2008. szeptember

sebb bizalommal” lehet fordulni. Szabó Lőrinc gimnazista Ady-rajongását ekkortájt váltotta fel Babits iránti tisztelete. Sárközi György, Erdélyi József tőle vártak segítő döntést. Az ismeretlen Tanner Ilona (sok más kezdővel együtt) tőle remélte a költővé avatást. Hasonlóképpen gondolkozott 1923-ban József Attila is. Ezt a „vezér-szerepet” deklarálta a Nyugat 1924. április 1-jei Babits-száma. Ebben az ünnepi kiadványban huszonöt tanulmány és cikk értelmezte művészetét.

A közfigyelem feléje fordulására lehet következtetni az 1923-ban és 1925-ben róla készült portrék tényéből is. Az elsőt 1923 nyarán és őszén az a Rippl-Rónai József festette, aki maga is aláírta az 1918 késő nyarán összeállított háborúellenes proklamációt, az Európa Lovagjai felhívást (s aki megfestette Ady, Móricz, Schöpflin és Szabó Lőrinc portréját is). A másodikat Martyn Ferenc, Rippl-Rónai tanítványa készítette 1925-ben, a harmadikat ugyanebben az évben rajzolta Pérely Imre.

* * *

A Nyugat ünnepi számának megjelenése, a költő személyének középpontba kerülése már a nehezen diagnosztizálható betegséggel küszködő Babits Mihályt érte.

Babits gyenge fizikumú, rossz testi adottságokkal rendelkező, sovány, rémálmokkal küszködő, befelé forduló gyerek volt. Felnőttként gyakran emlegette rossz közérzetét, amit - Czeizel Endre és Szállási Árpád elemzéseiből tudható - feltételezhetően alacsony vérnyomása és neuraszténiája okozott. 1920 nyarán szőrhullásról panaszkodott, arcán apró foltok jelentek meg. „Gyomor és bélpanaszok kínozták, eleve gyomorbajosnak tűnt - olvasható Czeizel Endrénél emésztési zavarai, székrekedése és aranyere végigkísérték életét [...] Epebaja 1921-ben jelentkezett, amelyet fájdalmas görcsökkel kísért epehólyag-gyulladása okozhatott.” Állandóan köhögött. Sokszor volt hörghurutja. A családi levelekben a betegségtől való féltés, főleg a meghűlés veszélye miatti aggodalom vissza-visszatér. Erről írt id. Babits Mihályné a fiának Fogarasra, Újpestre, a Tisztviselőtelepre. 1917-ben (egy eddig lappangó levélben) mindez így olvasható: „[...] aggódom miattad édes fiam hogy meghűltél, mi bajod talán köhögsz megint, éjjel hülsz meg bizonyára, küldök még egy dunnát [...] Talán jobb volna a könyvtáros szobádat füttetni az alkóvval és oda vinni az ágyadat.”

1922. február 2-án, írja Török Sophie naptárfeljegyzésében, Babits „nagyon roszszul lett”, 3-án ágynak esett, 6-án talán konzíliumot tartottak fölötte, 9-e és 15-e között kivizsgálásra bekerült a Pajor-szanatóriumba. 1923 januárjában, februárjában, augusztusában ismét gyengélkedett. 1924. február 5-én feküdnie kellett. Ettől az időtől Kaposy Ferenc dr. lett a kezelőorvosa, Kaposy Józsefnek, a híres Dante-kutatónak a fia. Az ő neve a krízisidőszakokban naponta feltűnik a feljegyzésekben. Október 2-ától szinte mindennapos vendég Babitséknál. Ebben a hónapban a költő - olvasha-