Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "A sziget nem elég magas..."
10 Új Dunatáj • 2008. szeptember teljesen részt vett a Nyugat Kiadó és Irodalmi Részvénytársaság 1922-es megalakításában, feltehetően (ügyintézői) szerepe volt a részvénytársaság 1923-as tőkeemelésében is. Osvát és Babits végezték a szerkesztés érdemi munkáját. A feladatok elosztására nézve nem volt köztük írásbeli megállapodás. Nem lehetetlen, hogy szóbeli egyezséget kötöttek, mely szerint a versrovat Babitshoz, a prózarovat Osváthoz tartozik, a tanulmányok és kritikák ügyében pedig közösen döntenek. A két szerkesztő nézetkülönbsége és Osvát ambiciózus határozottsága folytán azonban Babits fokozatosan tért veszített. A végső szót minden ügyben egyre inkább a másik szerkesztő mondta ki. Babits nem tudott érvényt szerezni akaratának. 1921- ben nem tudta megjelentetni György Oszkár verseit, 1922-ben sikertelenül próbálta meg elhelyezni a lapban Békássy Emma és Aradi Szabó István költő, drámaíró, publicista írását. Még ahhoz sem volt elég a befolyása, hogy elfogadtassa az akkor már New Yorkban élő Dienes Barna kis írását a magyar művészeknek otthont adó Serly Lajosról (ez utóbbi különösen bánthatta Babitsot, hiszen Dienes Barna a Játszottam a kezével múzsájának, Révész Húsnak a férje volt). Ebben az időszakban a Nyugat első nemzedékének a költői is kisebb teret kaptak: 1920. január 1-jétől 1924-ig Füst Milántól kilenc, Juhász Gyulától hat, Kosztolányi Dezsőtől tizenhat, Tóth Árpádtól egy verset közölt a folyóirat. A Nyugat vezető poétája ekkor Gellért Oszkár lett. A jelzett időhatárok között megjelent negyvenöt számból huszonötben volt tőle költemény. A lapot most, ugyanúgy, mint az 1910-es évek legelején is, Osvát az abszolút kezdők (József Attilával szólva) „hülye versei” előtt nyitotta meg. Ebben a négyévnyi időben közel nyolcvan költőtől publikált, köztük Álgya Zoltántól, Barcsai Fehér Gézától, Boda Józseftől, Debreczeny Lilitől, Kovács Máriától (tőle huszonegy darabot), Kosáryné Réz Lolától, Marschalkó Liától és Páll Rózsától. Az 1920-tól számított négy évben, ha csak a közlésszámokat tekintjük, Babits maga is háttérbe szorult a Nyugatban. Mindössze tizenhét verse jelent meg a lapban. A Tímár Virgil fiát pedig, emlékezik rá Gellért Oszkár, Osvát Ernő csak Fenyő Miksa határozott fellépését követően volt hajlandó közölni. A Babits és Osvát között fokozatosan éleződő szakmai és személyi ellentét 1923 márciusában drámai fordulatot vett. Ekkor a Gragger Róbert által szerkesztett Anthologia Hungarica című gyűjteményéről írt Babits-tanulmányban Osvát már szerkesztőtársa irodalmi ítéletét is korrigálni akarta. A kéziratra küldött levélben a következőket írta: „cikked correcturája, melyben Gellért Oszkár és Juhász Gyula jelentkezését feltüntetni akarod, azt hiszem nem szerencsés [...] Juhász Gyula nem sok önállóságot mutatott [...] a termékeny jelző [pedig] egyikre sem talál: Juhász Gyula szapora, Gellért Oszkárt csak az mutatja tér-
