Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
84 Üj Dunatáj • 2007. március hazafiak ismereteinek gyarapításának célja „szükségessé tévé nyelvünk egész mezejét tudományosan kimérni, philosophiai lélekkel megalapítani és szorosan elhatározni, annak három egymástól mivoltikép különböző részét, a prosa, a költés és ékesszólás nyelvét tökéletesen előadni és a szabásokat hazai írókból kölcsönzött példákkal felvilágosítani.”. Bitnitz tehát élesen elhatárolja egymástól a költészet, a próza és a valódi ékesszólás nyelvét.43 „A költői négy fő forma pótolékosztályába” tartozik a román, a mese és a novella.44 Az ékesszólás részei pedig az egyházi, a polgári és a vegyes beszédek pótolékosztálya. Ide sorolhatók az Akadémia 1843-as pályázatára készült pályaművek, s köztük az első díjat nyert mű, Szvorényi József munkája, amely már közelebb áll a nyelvtanhoz. A korszak egyik legnagyobb hatású retorikai kézikönyve Hugo Blair műve, melyet magyarul Kis János fordításában 1838-ban adtak ki. Ezt a művet később Arany is szívesen forgatta45, de már ekkor is nagy tekintélynek örvendett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fordítás kifejezetten megrendelésre készült. A megcélzott olvasók közé tartoznak a laikusok és a fiatalok is.46 Kis János az eredeti mű címében „belles lettres” kifejezést „aestheticá”-nak fordítja. Blair szerint „a gyermekek és a fiatal személyek igen örömest élnek hyperbolékkal”,47 a stílusok osztályozásánál48 pedig azt olvashatjuk, hogy „A virágos stylus a szépítés felesleges bőségét foglalja magában. Ez a fiatal íróknál nemcsak megbocsátható, hanem sokszor merész és találós elmének jele is.”49 Mivel ez a stílus az öreg íróknál nem megengedett, nem csodálhatjuk a Jókai örökifjúságára tett utalásokat. „A mondatok vagy periódusok alkotása” című leckében szó esik a style coupé-ról, a francia kritikusokra történő hivatkozással. Ezek szerint a vagdalt stílus (style coupé) az, amelyben „az értelem rövid, egymástői független s magokban egész mondatokban foglaltatik”, és „vidám és eleven tartalmú értekezésekbe legjobban illik”.50 Ez megkérdőjelezi azokat az állításokat, melyek szerint a style coupé a francia romantika „borzalmas” ágához köthető. A nagyenyedi retorikát idézve történetünkben „egy fő személy úgy áll mint az egész események tűz pontja, ki az ész és szív vezér csillagai mellett most elgyengülve rosszra hanyatlik, majd ismét jó útra tér”.51 A sorra vett, és a csak utalás szintjén megemlített retorikai művek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a XIX. század elején folytatódik és felerősödik az a folyamat, amely egyfelől a (magyar nyelvű) retorika megszületését jelenti,52 másfelől pedig a stilisztika és esztétika (amelyek az irodalmi alkotások megítélésére lesznek hivatottak), illetve az önálló nyelvészet kialakulásához vezet.53 A retorika átkerül az egyházi, a politikai54, és az iskolai (mindennapi) élet területére. Ha a Hétköznapok későbbi szakirodalmát tekintjük, úgy tűnik, hogy a szakirodalom ezen része és a XIX. század
