Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
Patonai Ágnes • Nascuntur poetae, fiunt oratores 81 Zsigmond Ferencnél viszont a „calvinista collegium-szagu” és „keserű” humor „a kálvinista diákélet kedves bohóságai”-vá válik, tipikus alakjait Jókai „az ő aranyos humorában füröszti meg”. Tóth Lőrinc negatív megjegyzései Nagy Miklós 1968-as monográfiájában találhatók meg leginkább eredeti formájukban: Körmös Pista hirtelen jellemváltozásának nehezményezésétől át azon, hogy a „lélektani törvény alá van rendelve a mese igényeinek” egészen a Lillához tartozó Ophélia-hasonlatig szinte mindegyiket megtalálhatjuk.28 Ami feltűnően átalakul, az a kiengesztelődés normájával (illetve annak hiányával) kapcsolatos: ez a norma a későbbiekben a borzalmakat halmozó romantikával szemben a „realizmus” követelménye lesz. Tóth Lőrinc azt veti a szerző szemére, hogy „nem oktat, nem nyugtat, nem békít ki sorssal, Istennel s emberekkel”, száz év múlva a hiba a „hatásvadász romantika” retorikus beszédmódja, amely „beteges eszmeszörnyek”-et eredményezett. Ami az első regény népiességgel való kapcsolatát illeti, úgy tűnik, nincs egységes narratíva, megoszlanak a vélemények. Tóth Lőrinc a „városi álműveltséggel nem fedett” vidék megjelenítését dicséri. Beöthy szerint „A magyar nép lélektana még nincs megírva, sőt anyagának gyűjtése is nagyon fogyatékos; de egypár fő vonása, legalább költészetének adataiban és történetének mozzanataiban, tisztán áll előttünk. E költészet is ott zsongott Jókai lelkében a szombat-utczai ház mesemondó estéitől, a Tapolczában sulykoló leányok s a kecskeméti aratók nótáitól kezdve, attól, hogy első regényének, a Hétköznapok-mk összes jeligéit népdalokból szedte össze, késő aggkoráig.”29 Lengyel Dénes ezzel szemben azt írja, hogy „A Hétköznapokban a romantika és a népies elem még nem forr össze szerves egységgé. A kecskeméti táj nem bírja el a Sue-ra emlékeztető romantikus képeket, s a magyar népdal nem harmonizál az egzaltált jelenetekkel. De a Hétköznapok mégis nagyszerű jeleneteket és megkapó népies szakaszokat tartalmaz.” Ami a mű keletkezéséhez fűződő narratívákat illeti, A tengerszemű hölgy szövegében található kommentár értelmezésein kívül többen (Mikszáth, Nagy Miklós) utalnak arra, hogy Jókai első regénye a későbbiekhez képest viszonylag hosszú ideig készült. Ezt különösen Mikszáth hangsúlyozza ki: „Mialatt a Hétköznapokat szedték a nyomdában, legalább is annyi szó esett róla, mint azután, mikor megjelent. (...) Lassan készült ez a könyv. A korrektúrán nem szaladt át az író, hanem két hétig hordott a szíve alatt egy-egy kiszedett ívet, gyomlálván abból a nyomdahibákat s szépítvén abban a kifejezéseket.”30 Ez az alaposság szintén gyanússá válhat a szemünkben, ismerve Jókai későbbi munkatempóját. Mindez egyértelművé teszi, hogy a Hétköznapok esetében, bár elítéltként jelenik is meg, de mégis az egyik alapvető, egységesítő értelmezői rendszer, szemlélet a retorika. De „bármilyen finoman pendítse is meg a
