Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Gajdó Ágnes: „Poincaré legelső öngyújtójának tűzköve” avagy a barkochbatörténet

36

Üj Dunatáj • 2007. március

Más írásában, hat évvel később viszont Németh Andor nem szerepelteti a történetet: „Ahogy Judit eltűnik a szeme elől, megszűnik a lelkiismeret-furdalása. A Japánba siet. Keres valakit - akinek megmutathassa a költeményt. Mert ez az egyedül értelmes az egész körülötte keletkezett kavarodásban. A vers, amely túléli a versürügyet, a nőt, akihez íródott, mely túléli őt, túléli Juditot.”21 E mondatokban Németh felülemelkedik a hétköznapi történéseken, mélyebb összefüggéseket keres, már-már létfilozófiai gondolatokat fogalmaz meg a költészet, a vers halhatatlanságát említve.

A költő nővére, József Jolán öccséről írott, József Attila című életrajzában (Cserépfalvi Kiadó, 1940) viszont Németh Andor a kérdező:

Amikor Juditot elvitték a mentők, komor, sötét hangulatában senkivel sem akart találkozni. Felment Németh Andorékhoz. [...] Németh Andor, aki talán legjobban ismerte Attilát, lefeküdt melléje a díványra.- Ki fogom barkochbázni, hogy mi történt veled - mondta.- Jó - felelte Attila összeszorított fogai közül.

Németh felesége, Juci némán hallgatta a nyugtalanító játékot.

Déry Tibor Két befejezetlen mondat című írásában szintén szerepel a barkochbatörténet, amelyről a szerző csak nyolc-tíz nappal az események megtörténte után értesült. Déry az emberi emlékezet sajátos voltára világít rá szellemes okfejtésében: „Hányféle ruhába öltöznek az események! S mi marad, ha megkíséreljük levetkőztetni őket? Ha csontig - kínos vetkőztetés - maradnak a tények, amelyek dallamtalanul igazgatják a világot. Szerencsére az esemény annyi réteget húz magára, hogy még a legfurfangosabb oknyomozó történészujjak is alig tudják kitapintani, hol végződik a ruha, s hol kezdődik a tény. Sajnos, az esemény a vetkőztetés során épp azt veszti el, ami érthetővé s értelmezhetővé teszi: emberi varázsát.”22

Az eddig felidézett visszaemlékezések csak abban különböznek, hogy Németh Andor vagy felesége, Szegő Juci kérdezősködött. Arthur Koestler Láthatatlan írás című önéletrajzi könyvében viszont teljesen más szerepel. Koestler azt állítja, ő barkochbázott:

Egy alkalommal Németh szobájában találtam rá, szemmel láthatólag mélyen depressziós állapotban feküdt a kanapén. Megkérdeztem, van-e valami baj; azt felelte, igen. Kérdeztem, mi történt; ekkor hirtelen felült, és vigyorogva mondta: na, ki tudod barkochbázni? (A barkochba nevű logikai kérdezz-felelek játék ebben az időben igen népszerű volt Budapesten.) Ekkor nagyjából az alábbi párbeszéd következett: