Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Gajdó Ágnes: „Poincaré legelső öngyújtójának tűzköve” avagy a barkochbatörténet

30

Üj Dunatáj • 2007. március

Gajdó Ágnes

„POINCARÉ LEGELSŐ ÖNGYÚJTÓJÁNAK TŰZKÖVE" AVAGY A BARKOCHBATÖRTÉNET1

A kávéház az „öntudatvesztés” színhelye, ahová azért tér be az ember, hogy szórakozzon, elfelejtse napi gondjait, hogy megvitassa a világ eseményeit, és hogy játsszon, a játék által legyőzze önnön félelmeit, szorongásait. A huszadik század elején kedvelt találkozási és tartózkodási hely volt a kávéház. A magyar szellemi életet meghatározó asztaltársaságok közül a legismertebb talán Karinthy Frigyes és köre a Hadik kávéházban, de hasonló népszerűségnek örvendett a Japán, a Simplon, a Centrál vagy a New York kávéház is.

Az írók, költők, képzőművészek nemcsak társalogtak, dolgoztak, hanem játszottak is. Sokféle játék közül választhattak: biliárd, kártya, szerencsefazék (ollafortunae), szerencsekerék (rotafortunae), biribiri (a kártya és a pörgettyű keveréke), sakk, lottéria, tombola, kocka, malom, ostábla, lutri, illetve ezek változatai.2

A kávéházi asztaltársaságok kedvtelései közé tartoztak a nyelvi és irodalmi játékok, fejtörők is. A nagy szellemi játékok kora a Nyugat-nemzedékkel jött el. Fordulatos sakkjátszmáikról a korabeli sakk-szakirodalom tudósított, de Karinthy, Nagy Lajos egy-egy izgalmas partiját fellelhetjük az így sakkoztak ők című kötetben is.3 A kávéházi és társaságbeli játékokról József Jolán harmadik férje, Bányai László is beszámol Négyszemközt József Attilával című visszaemlékezésében, kiemelve azokat az emlékeit, amely sógorához kapcsolódnak: „A játékoknak nem volt nevük. Legtöbbjüket kitaláltuk s percek alatt nyakig merültünk benne. (...) Találóskérdés: a kérdéseket úgy kellett megfogalmazni, hogy arra egy helység, ország stb. ismert neve legyen a felelet. (...) Intarziás játék: a kérdező bármit kérdezhetett, de a felelőnek az azonnal megadandó válaszban felbontva kellett elrejtenie a rájutó szót.”4 Bányai említi még a számtalan változatban játszott memória- és véleményjátékot, a biblia-szúrást és a némafilmet.

Az egyik legnépszerűbb és legelmepróbálóbb társasági játék a barkochba volt.

A játék eredete a legendás régmúltban gyökeredzik Bar Kohba (eredetileg Simon bar Kosziba, 100 k.-135), vagyis „a csillag fia” a zsidó nép történetének jelentős személyisége, a második római-zsidó háború (132-135) vezére volt. Királynak kiáltotta ki magát, saját pénzt veretett, erős hadsereget szervezett. Kezdetben sikereket értek el, majd kénytelenek voltak visszavonulni egy Bethar nevű hegyi erődbe. A kiéheztetett védőket elárulták, s a rómaiak elfoglalták az erődöt. A férfiakat, köztük Bar Koh-