Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Jánosi Zoltán: Illyés Gyula „finnugor himnusza”
24 Üj Dunatáj • 2007. március egyszerre irodalmi, esztétikai s etikai írói programját 1937-ben, az Út a Kalevalához című tanulmányában. A debreceni költőnek ugynakkor - habár igen sokszor versbe is vonta a Kalevala emlékét - nem volt elég költői ereje a program igényes művészi megalapozásához. A világirodalmi színvonalon megszólaló József Attila esetében Tverdota György viszont már egyenesen a költő „finnugor ihletéről”16 beszél. A „finnugor ihlet” Illyés vonatkozásában nem csupán teoretikai identitás-megnyilatkozást takar, hanem poétikai értelemben is fontos ösztönző erőt jelent, ha kevésbé látványosat is, mint Gulyás Pál, József Attila vagy később Juhász Ferenc, Kalász László vagy Kiss Anna műveiben. Olyan költeményei jelzik ezt, mint a Hídi vásár vagy A kacsalábon forgó vár. Az előbbi történelmi látomássorában szinte az ugor kor, a népvándorlások tarka forgataga elevenedik meg. („Hol a vásár, ott a vásár / közepében sámán kántál /.../ Itt kanyarog karikára, / itt csobog Emese álma /.../ Ni egy kabar egy ugorral, / egy onogur egy vogullal. //Ilyen néppel, ilyen fórum / lehettél ős Karakórum”.) A kacsalábon forgó vár a főmotívum ihlető forrásaként a szöveg szintjén emeli ki a vogul népmese ösztönzését is („olyan volt ez, mint a varázslak, / mit csak a magyar s a vogul népmese ismer / tán még egy ázsiai isten / iszonyú vagy boldog lakának”). S ilyen Illyés Gyula közismert, a Magyar Nemzet 1953-as ünnepi karácsonyi számában először (még más címen) megjelent Árpád című költeménye is, ahol az új hazába vonuló népet „Ukkó ütései” ösztönzik. A kivételes erejű magyar honfoglalás-versben Ukkó nevének fölemlítése - Domokos Mátyás tanulmánya szerint - a kor ideológiájával ütközve egyenesen kisebb kulturális botrányt kavart. „Még 1954 januárjában - írja Domokos - Rákosi Mátyás telefonon lehordta a Magyar Nemzet akkori főszerkesztőjét..., hogy miért közölték ezt a verset? Különösen Ukko emlegetése miatt dohogott »népünk bölcs tanítója«: nincs semmiféle magyar isten”.17 S őriznek finnugor emlékeket Az orsók ürügyén, az Ősapa, a Philológia és a Törmelék-turkálók című alkotások is. Az Orsók ürügyén egyik betétje a Kalevala emlékét az archaikus forrásvidékű népmesék motívumaival szorosan egymásba szőve mutatja meg. S eközben kis mitológiai koncentrátumot vázol fel ezen a gondolati és poétikai szőttesen az emberi küzdés és fejlődés értelméről. Az önnemző, az örök gépek hajtják végre a csoda-malmot, az ész ajándékát, amelyről már a Kalevala is tudott, ők győzik le végül a sárkányt táltos erejükkel, ha
