Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Angyalosi Gergely: Illyés és Giono (tanulmány)
102 ŰJ ÖUNATÁJ • 2007. DECEMBER ezért apjának halálával fizet, de végül az egyensúly helyreáll, a leány az övé lesz. A vagyoni különbség itt sem szociális igazságtalanságként jelenik meg. A Maudru-birodalom lakói alapvetően elégedettek a sorsukkal, a klán vezetőiről pedig lassacskán kiderül, hogy nem is rossz emberek. Az igazságtalanság az író szemében mindössze az, ha a hatalom kisajátít magának olyasvalamit is, ami a természet adománya, tehát eredendően mindenkié. Giono tehát nem az úr-szolga összefüggésben gondolkodik, mint Illyés. Nem megszabadítani akarja a parasztot a kizsákmányolóitól, hanem meg akarja óvni attól, hogy arra a hamis és korrumpáló útra tévedjen, amelyet a kapitalimus, vagyis a pénz kínál neki. Leegyszerűsítve: hogy az igazi földi javakat, a „vraies richesses”-t, a valóságos búzát, amely a kenyér ígérete, a nem létező gazdagságra, vagyis a pénzre cserélje. Illyés pontosan érzékeli, hogy ezen a ponton túl nem haladhat együtt Gionoval. Ezért nem érti 1941-ben azt a kritikát, amely szerint a Csizma az asztalon gondolatmenetét Giononak a parasztokhoz szóló kiáltványából merítette volna. Elismeri: ő sem akarta, hogy „a pénz betolakodjon a paraszt és búzája közé”, s azzal az igénnyel is egyetértett, hogy a falu legyen minél önellátóbb, valamint, hogy az egyén erőszak nélküli felszabadítása megvalósulhasson. De hozzáteszi: „én ugyan mindezt csak átmeneti időre ajánlottam, a város és a falu új alakjának megteremtéséig, azaz eltértem Giono útjától”.10 A részleges gondolati rokonság magyarázatául megelégszik annak megállapításával, hogy amennyiben néhány gondolatának sok tekintetben naív antikapitalizmusát a francia írótól kölcsönözte, akkor mondhatnánk azt is, hogy Giono viszont Tolsztojtól örökölte ezt a látásmódot. Ha mindezt meggondoljuk, talán könnyebben belátható, hogy Jean Giono művei miért jelentettek csupán múló epizódot Illyés irodalmi, világnézeti és politikai tájékozódásában. Fordítóként azonban minden bizonnyal nagy kihívás volt számára ezeknek a regényeknek a megszólaltatása magyarul. Ezt a feladatot Illyés általában bravúrosan, néha-néha talán némi görcsösséggel oldotta meg. Ennek a kérdésnek a mélyebbre hatoló elemzése azonban már egy másik vizsgálódás tárgya lehetne csak. Jegyzetek: 1. Szegedy-Maszák Mihály: Illyés és a francia irodalom. In: Csak az igazat. Tanulmányok Illyés Gyula születésének centenáriumán. Szerkesztette Görömbei András. Kortárs Kiadó, 2003. 287,296. o. 2. Illyés Gyula: Jean Giono. In: Jean Giono: Zeng a világ. Révai, 1939. 5. o. 3. i. m 7. o. 4. i. m. 77. o. 5. i. m. 82. o. 6. i. m. 7. o. 7. John Baude: Le temps suspendu, le Tout retrouvé de Collíné á Que majoie demeure de Jean Giono. Mémoire de maitrise. http://www.entretemps.asso.fr/Baude/maitrise.html/niroduction. 8. i. m. 17. o. 9. Zeng a világ, i. m. 8. o. 10. Illyés Gyula: Naplójegyzetek. Nyugat, 1941/8.
