Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Pomogáts Béla: Kérdések és válaszok a történelemnek (tanulmány)
Pomogáts Béla • Tanulmány 95 nak tekintette, és a történész ezzel csak még inkább megingatta amúgy sem biztos lábakon álló szakmai hitelességét. Illyés naplója több alkalommal is keserű szavakkal jegyzi fel, hogy milyen csalódást okozott számára az a tiltás, amely védekezésének nyilvánosságra hozatalát megakadályozta. Lényegében ez a tiltás rontotta meg Aczél Györggyel fenntartott korábbi szívélyes kapcsolatát, amely aztán nem is állott helyre a későbbiek során. Egy ideig még abban reménykedett, hogy legalább már kinyomtatott könyve: a Szellem és erőszak (és benne a Válasz Herdernek és Adynak) az olvasó kezébe kerül. Erre sem került sor, csupán Kardos György, a Magvető igazgatója adott át neki május 19-én összesen öt példányt a raktárban fogott harmincezerből. Május 12-i naplójába kiábrándultán jegyezte fel: „itt van kinyomtatva pályám tán legközéletibb - legfontosabb - könyve, s nem jelenhet meg. Itt egy heti kemény munkám, a válasz a Luceafarul-nak, ami megint csak közügy (s nem az én személyes védelmem), s az sem jelenthet meg.” A Szellem és erőszak azután Molnár József müncheni nyomdájából került el néhány száz olvasóhoz, az eredetivel teljesen megegyező reprint-kiadásban (magam is őrzök egy ilyen példányt). Maga a kis kötet csupán a „rendszerváltozást” közvetlen megelőző időben: 1988 nyarán szabadult ki kényszerű fogságából, a Fegyelmezetten című válaszcikk pedig csak a Magyar Nemzet 1988. augusztus 6-i számában (majd a Napló 1977-1978-as kötetében) kerülhetett z olvasók kezébe. Túl későn: Illyés Gyula ekkor már öt esztendeje a Farkasréti temetőben pihent. Szellemi öröksége valójában az 1989-1990-es történelmi változásokkal került igazán a nemzeti érdeklődés, mondhatnám így is; a közösségi stratégia-alakítás középpontjába, hogy azután nem sokkal később félig-meddig ismét a periférián találja magát, mi több, a közömbösség és nem egy esetben a gyalázatos rágalmak áldozata legyen. Ahogy a két világháború közötti korszak magyar kulturális közéletének történetét úgy is le lehetne írni, mint az Ady-örökséggel kialakított viszony történetét, a rendszerváltozás utáni korszak történetének leírása során is figyelembe lehet venni az Illyés örökséggel kialakított viszony történetét. Valójában az az elszántság és megfontoltság, az a nemzeti és európai értékeket egyeztető mentalitás, amelyet a Herdernek és Adynak adott Válasz írója sajátja volt, mondhatnám így is:Illyés Gyula kérdései és válaszai ma is időszerűeknek mondhatók.
