Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Pomogáts Béla: Kérdések és válaszok a történelemnek (tanulmány)
88 ŰJ ÜUNATÁJ • 2007. DECEMBER musból, Egy vita vége és eleje, Mire kell a nemzet, Nemzetében él a nyelv és más írásaira gondolok. A „nemzeti kérdésről”, a kisebbségi magyarság és így az erdélyi magyarság „sorskérdéseiről” kialakított véleményét a legnagyobb hatással minden bizonnyal a Válasz Herdernek és Adynak című hosszabb publicisztikai írásában fejtette ki. Ez a tanulmánya a Magyar Nemzet 1977-es karácsonyi és 1978-as újévi számában jelent meg, és mondanivalójával, fogadtatásával egyaránt rányomta bélyegét a hetvenes évek végének szellemi, mi több, politikai életére. A nagyobb terjedelmű publicisztikai írásnak, ahogyan ezt magából a szövegből, illetve Illyés akkori naplójegyzeteiből ki lehet olvasni, két közvetlen indítéka volt. Kolozsvári Grandpierre Emil Herder árnyékában című tanulmánya, amely a Kortárs című folyóirat 1977. augusztusi számában látott napvilágot, és amelyről a szerkesztőség az októberi számban (Illyés Gyula, Benkő Lóránt és Kőháti Zsolt részvételével) ankétot tartott, és Ady Endre születésének századik évfordulója, amelynek november 22-én rendezett hivatalos ünnepségén Illyés is részt vett, az ünnepi alkalomra írta különben Endre Ady - rénovateur de la poésie hongroise című megemlékezését a párizsi Le Monde számára (ez az írás magyarul Adyról franciáknak címmel Szellem és erőszak című kötetében olvasható). A nevezetes - és szenvedélyes vitákat okozó - tanulmány azonban természetesen nem Herderről és nem Adyról értekezik, jóllehet a német filozófus nevezetes jóslatához és a magyar költő nem kevésbé nagyhatású nemzeti pesszimizmusához fűzi következtetéseit, hanem a magyarság trianoni feldarabolásának végzetes következményeit veszi sorra, a kisebbségi helyzetbe taszított magyarok, mindenekelőtt az erdélyiek mostoha sorsát, jogfosztottságát mutatja be. A kisebbségi magyarok által elszenvedett sérelmek már hosszabb ideje foglalkoztatták Illyést. írásaiban, nem egyszer a cenzurális rendszer íratlan szabályait is áthágva, mind gyakrabban hívta fel a figyelmet arra, hogy a szomszédos államokban élő magyarság intézményeit, mindenekelőtt iskoláit sorra építi le a kisebbségi magyarság anyanyelvi kultúrájának és nemzeti identitásának felszámolására, a magyar tömegek erőszakos asszimilációjára törekvő romániai és csehszlovákiai rendszer. A kisebbségi sorban élő magyarok iránt érzett felelősségtudat és aggodalom jelent meg több nyugati lap számára adott nyilatkozatában és 1971-ben közre adott Hajszálgyökerek című publicisztikai gyűjteményének több darabjában is. Naplójegyzeteiből ( 1977-1978. Bp. 1992) meglehetős pontossággal deríthetőkki a Válasz Herdernek és Adynak című írás közvetlen előzményei, sőt a tanulmány több megállapításának forrására is rábukkanunk. így a november 1- jén kelt jegyzet arról tudósít, hogy nála járt a kolozsvári költő, Kányádi Sándor: „A nemzeti kisebbségi sors igazi átkairól nem is esik szó. Kolozsváron hetvenezer magyar van. De magyar orvost
