Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula és az ő "megbocsáthatatlan bűnei" (tanulmány)

78

ŰJ ÖUNATÁJ • 2007. DECEMBER

6. Ideológiai bűnei vannak

7. Alkalmazkodó természet, kétkulacsos.

Megfigyelhető, hogy az első négy szempont inkább az életrajz eseménytörténetére figyel, a további három viszont a személyiségre és a műre, ám ez koránsem jelent kizárólagosságot egyik esetben sem.

Előítélet-mentesen gondolkozva az életrajzi eseménytörténetről az első négy pontban aligha találhatunk érdemben elítélni valót. Vitathatóvá egy kiélező József Attila - Illyés Gyula szembeállításban válhatnak ezek a történések egy olyasfajta értelmezésben, amely az ötödik pontból indul ki, vagyis abból, hogy József Attila zseni volt, Illyés pedig nem, tehát a sikeresség általában és elemeiben is a zsenit illette volna meg. Tudható az is, hogy maga József Attila hajlamos volt egy ilyenfajta értelmezésre, kettejük lírájának ilyenfajta szembeállítására, s ezt az 1934-es moszkvai út ügye erősítette fel, a Baumgarten-díj ismételt elmaradása véglegesítette. Ezt a két alkotót nem célszerű, őket sem célszerű méricskélve szembeállítani egymással. Egyikük lírikus, másikuk sokműfajú alkotó, egyikük rövid és tragikus életű, másikuk megélhette nyolcvanadik születésnapját, s munkásságának életében is nagy hatása lehetett. Különböznek egymástól, mint Petőfi és Arany, akikkel össze is vetették játékosan magukat, vagy mint Schiller és Goethe. Zseni is sokféle van.

Azt magának József Attilának is tudnia kellett, hogy Babitssal kapcsolatban az elemi normákat ő rúgta fel, s 1934-ben ezt már belátta és meg is bánta tetteit, de azt is tudhatta, hogy a moszkvai útra pártkapcsolatának megszakadása miatt semmi esélye sem lehetett. 1937-ben viszont már nem volt képes a Flóra-kapcsolatot racionálisan megítélni. Ez ügyben Illyés „bűne” csak 1938-ban vált egyértelművé azzal, hogy szeptemberben feleségül vette Flórát. Ugyancsak 1934-től nyilvánvaló, hogy a két költő között lényeges ideológiai, világszemléleti különbségek vannak. Ezeket általában a népi-urbánus szembenállással szokás magyarázni. Különös azonban, hogy még az a József Attila sem függesztette fel vagy csökkentette a vitát a lehetséges antifasiszta szövetségesekkel, s köztük jelesen Illyés Gyulával, aki talán elsőként írt érdemlegesen nálunk a népfrontgondolatról. Összefügg ezzel a hetedik főbűn is. Önmagához képest okkal tarthatta József Attila Illyést alkalmazkodó természetnek, (s ez nem bűn eleve, hiszen elsősorban a társadalmi együttélés normáinak megtartását jelenti), de a szolgaság vádja, az 1937-es, félreértésekkel zsúfolt ál-vita már nem tekinthető normálisnak. József Attila baráti köre s ennél tágabb irodalmár tábor is tudott arról, hogy 1934 nyarától József Attila engesztelhetetlenül Illyés-ellenes, de ennek korántsem tulajdonítottak akkora jelentőséget, mint amennyinek ez a költő halála után mutatkozott. Ha József Attilának nem olyan tragikus az életútja, Illyésről való véleménye se bizo-