Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - N. Horváth Béla: Kettős tükörben (tanulmány)
74 Új Dunatáj • 2007. december A Szolga tehát az utolsó összecsapás indulatával, torzulatával mutatja a kapcsolatot. Az indulatokat valószínűsíthetően az utolsó nagy konfliktus is gerjesztette, amiről Illyés nekrológja enigmatikusan így szól: „Kortársak, bajtársak, eszmetársak voltunk, s mégis szint kegyetlen szántszándékkal, mennyi kínzó ellentétet vetett közénk a sors. A legszörnyűbbet, melyről még beszélni sem tudok, épp az utolsó esztendőkben.” Amiről még nem tud, nem lehet beszélni, az Flóra. S valóban, mint az elemzők írják, igazi görög sorstragédia. Illyés Gyuláné idéz a könyvében egy verstöredéket, ahogy Illyés Gyula látja a József Attila-Flóra kapcsolatot: Nyúltál azért, kit én találtam vitted volna magadnak a ködvilágba hogy csatádban segítsen tántorgó agyadnak én oda adtam volna és ő ment is - szívnél különb a lélek. De lett minden egyszerre késő - berántott a köd karma téged -Nem olyan indulattal, nem olyan tónussal, de mintha Fenyő László versének (Rabló) vádja ismétlődne, s egyben az utókor igazságához is fordulva. Flórát Illyés „találta”, József Attila elorozta volna, magával vive volna a „ködvilágba”. És ismét az utókorhoz szóló fellebbezés: ő odaadta volna és Flóra „ment is”, mert a szerelmüket is feláldozták volna: „szívnél különb a lélek”. A Domokos Mátyás által összerendezett naplójegyzetek hűen és rokonszenvet kiváltva vallanak arról a küzdelemről, ahogy az életben, a szerelemben győztes Illyés Gyula küszködik a vesztes, ám az utókorban győztessé vált barát, vetélytárs emlékével, kultuszával. Az 1961-es Naplójegyzetek egyik megragadóan szép vallomása szól a „nőről”, „aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásárét ma is küzdők.” S a vallomás végén az igazi, emberi, ugyancsak megrendítő trauma: „Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhattam versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét.” S valóban, mindössze az 1981-es Őszi vendéglátásban olvasható Flóra neve, egy alkalmi versben. Noha az életműből összeválogatható lenne egy szerelmesvers kötet, azok nem a Flóra-versek hangján szólnak. Még talán leginkább a Külön világban, amit Flóra is a legszebbnek érzett: Nagy fényben alszom el. Álmomban úgy szeretlek, múltamba is már beeresztlek.
