Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Payer Imre: A világlíra hatása József Attila és Illyés Gyula költészetében

68

Új Dunatáj • 2007. december

zont nem méltányolta a bonyolultabb szemléletű, a pragmatikusságtól eltávolító intenciót, s erre eszerin egy életrajzi történet is utal.

Nagyon jelentősnek tartom József Attila költészetére a belga Emile Verhaeren líráját. Verhaeren mintegy átfejlődött a Parnasse, a szimbolizmus irányzatain, s nagyjából a korai avantgárd iskolák poétikájáig jutott el (paroxizmus, szimultaneizmus, unanimizmus). József Attila ehhez a fél-avantgárd költői hanghoz kapcsolódott, költészetének nem annyira Mallarmé volt az előképe, inkább Jules Lafourge, s rajta keresztül Walt Withman. A avantgárd felől valósul meg a szimbolizmus poétikája, érdekes ötvözet alakul ki így. Egyfelől a szimbolizmus szublimáltsága, másrészt a tárgyias jellegű avantgárd hagyomány keveredése. József Attila Verharen Este című versét fordította le. Gáldi László szerint: „Verhaeren bonyolult, csoportos rímekre épített szakaszait József Attila páratlan művészettel formálja át magyar szöveggé, talán ez a legjobb franciából készült fordítása. A Villon technikáján nevelődött költő most jut el a XX. század legnagyobb belga írójának versművészetéig”. A lefordított mű szemlélete, motívumrendszere kimutatható a Téli éjszaka és a Külvárosi éj című költeményeiben.

Összefoglalva elmondható, hogy a József Attila követésre talált poétikájával összefüggően - a jelen perspektívájából nézve, azért látszik „élőbbnek”, a jelen értelmezői kérdései által megszólíthatóbbnak, fordítási gyakorlata is, mert a mai költészettörténeti korszak inkább preferálja a Paul Valéry-hez közelebbi, inkább a poésie pure-re-emlékeztető, inkább a nyelviséget előtérben tartó líraszemléletet, mint a psziché rejtett és titkosnak vélt mélységeit feltáró szürrealizmust, ez az irányzat Illyést foglalkoztatta - ambivalens módon. Ezenkívül - gondolok itt például a Villon-fordításokra, a „ma” szemlélete kevésbé metafizikus, nem hisz az egységes világmagyarázatokban, jobban kedveli inkább az alulstilizált, szerepnélküli beszédmódot. Erre inkább alkalmas József Attilának az intim hangulatot árasztó, inkábba Fiúval való azonosulásra felhívó költészete és versfordítása, mint Illyés Gyula ünnepélyes, paternális, szerepet hangsúlyozó műfordítói intenciója.