Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Valachi Anna: Múzsaszerepben (tanulmány)
Valachi Anna • Tanulmány 61 célzattal nyilvánosságra hozott orvosi szakvélemény az öngyilkosságot a pszichózis következményének tüntette föl. Ám ez az orvosetikai szempontból kifogásolható gesztus sem ellensúlyozhatta a bűnbakkereső közvélemény vélekedését, mely szerint a költő legközelebbi barátai, analitikusai, orvosai, hozzátartozói - sőt utolsó múzsája is - felelős József Attila haláláért. 39. Lásd Vágó Márta: József Attila. Sajtó alá rendezte: Takács Márta. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1975.309-314. 40. Lásd Illyés Gyula: József Attila. In memóriám. Nyugat, 1937. II. 470-471. 41. Stoll Béla jegyzete szerint ezt a verset „a posztumusz közlések megjegyzései szerint a költő Balatonszárszón írta”. (JAÖV, m. 254.) 42. Lásd Bókay Antal: József Attila poétikái. Gondolat Kiadó, Bp. 2004.194-195. - A Meghalt Juhász Gyula című gyászvers Szárszón aktualizált változata így hangzott: „Szól a telefon, fáj a hír/hogy megölted magad, barátom, / és konokul fekszel az ágyon. /A bolondok között se bírt // szived a sorssal. Sehol írt /nem leltél arra, hogy ne fájjon / a képzelt kín e földi tájon, / mely békén nyitja most a sírt/ Stoll Béla fontos megjegyzése az 1937. december 3-án Cserépfalvi Imrének szóló búcsúlevélhez mellékelt vers keletkezésére vonatkozóan: „A 8. sor lám szava a Juhász Gyuláról szóló versben megtörtént eseményre utal, ezt a szót József Attila most-ra változtatta, »a legközelebbi jövőben; azonnal, tüstént, ezután« értelemben. Igen fontos különbség, hogy az egyik vers Juhász Gyula »sírirat«-a, a másik saját magáé. Ez a nyolc sor tehát nem másolat, hanem eredeti vers, József Attila utolsó verse.” (JAÖV. III. 256.) 43. Illyésné, i. m. 47. 44. Illyésné, i. m. 47-48. 45. Lásd Illyésné, i. m. 103. 46. Lásd Illyésné, i. m. 104. 47. „Én Attilához kötöm az életem, ő nem hagyhatja el a feleségét, nekünk kettőnknek találkoznunk sem szabad - ebben állapodtunk meg” - írta e találkozásukról könyvében (uo.), majd 1938-ban, már József Attila halála után, amikor Brazíliába akart kivándorolni, hogy megoldja „ezt a fájdalmas, kibírhatatlan helyzetet”. (Illyésné, i. m. 141.) „Végül mégis itthon tartott a sorsom” - fejezte ki lényegre törő szűkszavúsággal Illyéssel való össszetartozásának belső parancsát könyve végén. (Illyésné, i. m. 144.) 48. Közvetlenül a második világháború utáni években - Benedek István krónikája szerint - „bár Szondi ekkor már nem volt Magyarországon, szabad virágzásnak indult a sorsanalízs. Előkerültek a rejtett Szondi-tesztek, és a három sokszorosított Szondi-kötet (Módszertan és ösztöntan, Az Én kísérleti elemzése és Az ember meghatározása az ösztönök tapasztalati rendszerében), mindenfelé sorsanalitikus szemináriumok indultak.” A fordulat éve után azonban tilos volt „a sorsanalízisről beszélni, Szondi-tesztet használni. 66-ban persze már nem volt tilos, de a másfél évtizedes kiesés alaposan éreztette hatását.” Benedek, 1974. i. m. 113., ill. 112. 49. Lásd Eke, i. m. 232. 50. „Amikor én a vizsgálatokat végeztem, akkor még a Szondi-féle genoteszt a kezdeti időszakát élte. Feldolgoztam az anyagot, de az eredmények az elméletnek és gyakorlatnak az első lépcsőfokait tükrözik. Az elmúlt évtizedek alatt óriásit fejlődött a Szondi-teszt. Ez idő alatt is én tovább folytattam a tesztek felvételét, van olyan író, költő, drámaíró, esztéta és az irodalom terén legmagasabb műveket alkotó, akiről éveken át csináltam felvételeket” - emlékezett egy interjúban Illyés Gyuláné. (Lásd Eke, i. m. 236-237.) 51. A teszteredményeket 1992-ben publikálta Bagdy Emőke: „Majd eljön értem a halott. József Attila befejezetlen személyiségvizsgálatáról. In „Miért fáj”, 65-115. 52. Köszönettel tartozom Illyés Máriának gyors és készséges segítségéért. 53. Illyés Mária szíves, levélbeli közlése. 54. Illyésné, i. m. 135. 55. Illyésné, i. m. 148. 56. A témáról bővebben lásd Valachi Anna: Egy tabu fóltárulkozása. József Attila, Illyés Gyula és a közös múzsa, Flóra kapcsolata. Holmi, 2005.4. sz. 415-446. In V. A. „Irgalom, édesanyám...” A lélekelemző József Attila nyomában. Háttér Kiadó, Bp. 2005.344-393. 57. Domokos Mátyás: Kétes létben a bizonyosság. Holmi, 2005.4. sz. 449-450. (Kiemelés: V. A.) 58. Uo. 59. Illyésné, i. m. 162-163. 60. Illyésné, i. m. 126. 61. Magyar fordításban: „Ez a lény szenved, tehát szeretem.”
