Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Valachi Anna: Múzsaszerepben (tanulmány)

58

Új Dunatáj • 2007. december

hogy milyen elemi erejű tiltakozás élt benne ennek a históriának a kiteregetése ellen, annak később majdnem tragédiával végződő bizonyítékát szolgáltatta az élet, amikor a pár száz példányos zárt kiadás ellenére a könyv óriási visszhangja (mely akkoriban xeroxmásolatokban is terjedt megállíthatatlanul) szívinfarktust eredményezett.”57

A Sors azonban soha nem éri be félmegoldásokkal. Hiába érezte úgy kezdetben Illyés Gyuláné, hogy a rejtőzködő megnyilatkozás kedvező formáját választotta, hiszen az eldugott kis békéscsabai könyvtár bibliofil jellegű könyvsorozatában „meg is jelenik, meg nem is a vallomása”58 - a tömeges érdeklődés láttán már nem viszszakozhatott. Belátta: ha valóban tisztázni szeretné saját maga és férje szerepét József Attila életében, nagy példányszámban is közre kell adnia emlékiratát. A Szépirodalmi Könyvkiadónál 1987-ben - éppen húsz esztendeje, majd a József Attila-centenárium évében a Sziget Kiadó gondozásában újra - megjelent kötet nemcsak az ő pontos, adatgazdag, tényszerű krónikája miatt, hanem a benne olvasható negyvenöt, addig ismeretlen József Attila-levél miatt is irodalmi szenzációnak számított.

Domokos Mátyás szerkesztői utószavában arra intette az olvasókat: ne keressenek mindenáron bűnösöket, mert a hétköznapi rejtélyek felgöngyölítésénél célravezető oknyomozó kérdés - cui prodest?, „kinek az érdeke?' - itt érvénytelen. „Ebben a történetben ugyanis - írta - a lélek elfojtott és vállalt vonzódásainak, valamint a lélektan horrorjainak az álarcában a Sors jelentette magát, méghozzá abban a kifürkészhetetlen és könyörtelen alakjában, ahogyan azt a görög végzetdrámák ábrázolják.”59

A koronatanú szerepét vállaló múzsa - aki csak férje halála után szánta el magát a részleges nyilvánosság előtti tanúságtételre - mindvégig a tényszerű objektivitás hangján igyekezett számot adni emlékeiről. Ám a számára kis híján végzetessé vált szakmai könyvpremiert követően, talán az olvasói visszhang hatására, beleírt egy mondatot a nagy nyilvánosságnak szóló kiadásba. Az eredeti kötetben ugyanis nem szerepelt az a mondat, amely akkori érzéseit örökítette meg, amikor 1937. december 4-én kora reggel Ignotus Pál telefonon közölte vele József Attila halálhírét: „Soha addig ilyen szívfájdalom még nem ért. Erről nem tudok írni”60

Talán az érzelmi állásfoglalását hiányoló közvélemény nyomására döntött úgy, hogy ennyi szubjektivitást muszáj megengednie magának. Holott könyvének Jean- Marie Guyau-tól idézett mottójával - Cet étre suoffre, /done je l’aime61 - s retrospektív jellegű, utólag fölidézett és kommentált memoárjával 1984-ben már minden lényeges tudnivalót elmondott kapcsolatukról.

József Attila utolsó kilenc hónapjának krónikája ilyenformán komplex módon: egy sorsanalitikus esettanulmány nyersanyagaként, továbbá egy rejtőzködő termé