Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Valachi Anna: Múzsaszerepben (tanulmány)
Valachi Anna • Tanulmány 55 tosságra csábítja, kísértésbe viszi. Nehéz ellenállni. Hűnek maradni tudatos, szándékos, kemény próba, de talán ennél is több, harc. Hol a határa a hűségnek? Csak a tett számít hűtlenségnek, vagy már az érdeklődés, a vágy is? A tetteinkért felelhetünk, de a gondolatainkért”43 Az örök kisebbrendűségi érzéstől szenvedő József Attila féltékenységének Flóra akkor adhatott tápot, amikor megvallotta neki: „milyen hirtelen tud fellobbanni és egy időben milyen többfelé lobogó tud lenni bennem az érdeklődés. Különösen, ha nincs erősebb lekötöttség senkihez. Erkölcsileg nem elítélhető, hiszen akaraton kívüli.”44 Érthető ezek alapján, hogy kényszerű távolléteik idején, levelezésükben is mindvégig a hűség-hűtlenség témája dominált. Szondi elvei, módszerei tehát bizonyosan foglalkoztatták a költőt. Hogy készült - e vele genoteszt, nem derül ki az emlékiratból, az viszont - egy utalás alapján - tudható, hogy Illyéssel igen. Október közepén azért kért találkozót Illyés Gyula Flórától, hogy „a vizsgálatok eredményeiről (Rorschach, Szondi)” kapjon „felvilágosítást, tanácsot.”45 Ezek szerint a Rorschach-vizsgálatot követő, fényképválasztásos pszichológiai teszt felvétele kedvező alkalomnak kínálkozhatott az írónak és Szondi asszisztensnőjének - akik első látásra egymásba szerettek -, hogy újból találkozzanak, szigorúan szakmai apropóból. Október 16-án, a vizsgálati eredmények megbeszélése céljából találkozott Ilylyés és Flóra a Múzeum kávéházban. Ugyanott, ahol február 27-én József Attila - egy héttel megismerkedésük után - megkérte a lány kezét. Illyés személyisége, a pszichológiai vizsgálat tükrében is vonzóbbnak tűnhetett Flórának, mint a Siestában kezelt, furcsa tesztválaszokat adó költőé, mert - mint könyvében írta - éppen ekkor (azaz október 16-án) „villant föl - először, percekre - az a gondolat, hogy nem volna reménytelen talán Illyés Gyulával” az összetartozásuk.46 Flóra tehát ösztönösen választott, és Illyés Gyula is. A sorsuk - pontosabban: egymás - elől ők is hiába menekültek, bárhogy próbáltak is erőszakot tenni érzéseiken.47 Illyés Gyuláné a Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatójaként ment nyugdíjba 1979- ben, de addig is, utána is szorgalmasan „genotesztelte” a környezetében fölbukkanó írókat, költőket,48 az alkotóképesség jegyei után kutatva. Egy interjúban elmondta: több mint húsz magyar és külföldi író, költő vizsgálati eredményét küldte el Svájcba, a Szondi Intézetbe, és hajdani professzora - aki kilencvenesztendősen még az ösztönszükségletek integrációjának az alkotóképességet fokozó lehetőségeit tanulmányozta
