Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Tverdota György: "Szerelem, nyugalom" (tanulmány)

Tverdota György • Tanulmány

45

ellenfélről őszinte megrendültséggel készített portrét emelem ki, amelyet nehéz megindultság nélkül olvasni. A ciklus egyik legjelentősebb darabja kétségkívül az Együtt aludtál... című önmegszólító vers, amelynek a megnevezetlen bűntudat miatti vívódása feltehetőleg még Halász Gábort is meggyőzte volna, aki Illyést a nálánál súlyosabbnak érzett Szabó Lőrinc felől bírálta. Jelentős a Tamás Attila által is elemzett A lámpa lehull... és sikerültek az ezt követő rövid, olykor epigramma-szerű, olykor dalszerű darabok: E zord időben, Ez világít, Mi értelme..., Pirkad és a Könnyű. Általában elmondható, hogy a József Attila halála után írt, lassan meghiggadó, csillapuló, olykor kifejezetten depresszióba hulló versek azok, amelyekben Illyés a maga Flóraciklusának legjobb darabjait alkotja meg.

A két költő Flóra-verseinek összehasonlítása tehát azt bizonyítja, hogy Illyés lírája nem ér fel József Attila egyedülálló költői teljesítményével, talán a Szabó Lőrinc szintjén sem mozog, akinek mindazonáltal az utóbbi időben mintha hajlam mutatkozna a túlértékelésére. Ám tagadhatatlanul jelentős alkotóval, nemzedéke egyik kiemelkedő alakjával állunk szemben, aki legjobb verseiben költőként is emlékezetes műveket hagyott az utókorra.

Bal oldalon két ismeretlen nő mögött Szántó imre, előtte Illyés Gyula, József Attila, Székely Béla, Gereblyés László, ismeretlen nő mögött gereblyés Lászlóné Csillebérc, 1931. április 12.