Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)
92 Űj DUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER a háborúk, a követségek és békekötések, az alattvalók világának jogi kultúrtörténete) a teljesség igénye nélkül, de az alapvető, lényegi összefüggések felmutatásának szándékával nyújt betekintést a jogi kultúrtörténet rendkívül gazdag, összetett és merev lehatárolást nem tűrő diszciplínájába. Az alkotmányjog és a közigazgatás jogi kultúrtörténeti vizsgálata nemcsak azt a tartalmi sokszínűséget, hihetetlen háttérismeretet és disztingvált műveltséganyagot előlegezi meg, amely a szerző a témában megjelent korábbi publikációit is jellemzi, de a munka egészén végigvonuló egységes metodikai megközelítési, a felsőoktatásban hasznosítás során kiválóan alkalmazható szempontokat is. A szerző egy-egy kérdéskör kapcsán a gazdag - gyakran éppen a bőség zavarának veszélyét rejtő - anyagból a biztos kézzel kiválasztott terület jogi kultúrtörténeti hátterének felvázolását követően szemléletes példákkal igyekszik a képet kiegészíteni és árnyalni. A források megválasztása, feldolgozásra előkészítése önmagában sem egyszerű, komoly anyagismeretet kívánó feladat, ám fontos hozadéka, hogy komoly haszonnal forgathatóvá teszi a munkát. A bűn és bűnhődés területéről hozott példák jól mutatják, hogy a szerző a rendkívül sokfelé futó ismeretanyagot milyen differenciáltan képes kezelni, mederben tartani. Ehhez a kiemelések és egymáshoz illesztések mellett a jegyzetapparátus nyújtotta lehetőségeket is maximálisan felhasználja. A munka háromszázat meghaladó jegyzetébe rejtve nemcsak a téma iránt érdeklődőket, illetve a kutatókat segítő irodalmi hivatkozásokat, hanem a források elemzését, értelmezését megkönnyítő ismeretanyagot, további orientációkat is találhatunk. A magánjog és az üzleti élet jogi kultúrtörténetének tárgyalása gazdag és sokszínű, elsősorban hazai forrásai révén a munka különösen értékes részének tekinthető, a témakör ismertetése kapcsán pedig érezhető, hogy a szerző évtizedes kutatásainak eredményeivel gazdagítja nemcsak jelen munkáját, hanem az egész diszciplínát. Az igazságszolgáltatás jogi kultúrtörténete fejezet nem egyszerűen témaválasztása, de komplex, összefoglaló jellege miatt is a megjelenő munkának a hazai jogászképzésben valószínűleg az egyik legfontosabb, az egyik leggyakrabban olvasott, idézett és hasznosuló részének tekinthető. A háborúk, a követségek és békekötések önmagukban is az egyik leggazdagabb, legösszetettebb területei a jogi kultúrtörténetnek. E részben különösen szembetűnő a szerző több fejezetben is felismerhető azon törekvése, hogy a jogi kultúrtörténetben ne csak tényeket, ismereteket közöljön, ne csupán történeti áttekintésre vállalkozzon, de folyamatokat mutasson be, s minél szélesebb kitekintéssel. Az ikonográfiái ábrázolások mellett a hatalmi szimbolikák is áttekintésre kerülnek, különösen érdekes a
