Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Sipos Lajos: "...Egy megújítandó Európában megújult magyarságot kell teremteni"
22 Űj ÜUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER éjszaka ormán az első kondulásra felriadtam az ágyból; s már abban a pillanatásban tudtam: négy óra van, most vonulnak ki az utolsó román csapatok Kolozsvárról. Ezért zengett a harang. Mint az ítélet úgy szólt valahogy. Toronyból ilyen zengzetet még soha sem hallottam, pedig úgy nőttem fel, hogy a harangszót és az égi dörgést ezer változatban ismerem. Vajon mi volt a magyarázata, hogy akkor reggel, négy órakor, így szólott a harang? Ki tudhatná! Akkor a kondulások alatt azt gondoltam, hogy az Ószövetség Istenének a hangja ez, a huszonkét esztendős számkivetés végén. De gondoltam arra is, hogy egyetlen torokkal az ősök szólnak, együtt mind, akik az erdélyi földben, mint a nemzeti hagyomány gyöngyszemei, ezer esztendős hosszú füzérben pihennek.” Az Erdélyben élő magyar költők és írók őszinte örömmel üdvözölték a második bécsi döntést és a magyar állami szuveneritás kiterjesztését. Az előző két évtizedben „fokozottan érezték a nagyromán nacionalizmus nyomását, - írta Pomogáts Béla Négy esztendő szabadság című tanulmányában - minthogy saját kedvezőtlen emberi, állampolgári és írói tapasztalataik mellett átélték az egész erdélyi magyarság kiszolgáltatottságát, s tudatában voltak annak, hogy az elnyomó politika [...] előbb-utóbb összeroppantja a kisebbségi magyarság közéletének és kultúrájának intézményeit.” Az Erdélyi Helikon 1940. szeptemberi száma Az olvasóhoz című szerkesztőségi közleményben köszöntötte a „több min két évtizede vár”-t eseményt. A folyóirat a novemberi-decemberi számot teljes egészében a „visszatérés élményének szentelte.” A Pásztortűz augusztus-szeptemberi számában Ravasz László, Tavaszy Sándor, Balogh Edgár és mások írásai mellett közölte Reményik Sándor 1938. október 6-án írt Hírt viszek című versét, a halálra készülő apa utolsó kérését: [...] Fiam, lehet, hogy én most meghalok, Ha változnának majd a csillagok, S új csillagok között A magyar föld megújultan forog -És ősz lesz és a síron Virág már nem terem -Gyere ki akkor, s virágüdvözlet ként E hírt mond meg nekem.
