Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Fried István: Márai Sándor Julian Greenről
Fried István • Márai Sándor Julien Greenről 55 ralista besorolásra „a francia kisváros keretében kis életek rajzásnak megismerése. A külsőleges megközelítés helyébe ajánlja Márai az író „vízió”-jának tudomásul vételét, azt a „démonikus látomás”-t, mely a „ralisztikus-komor »valóság« mögött lobog...” Újra „korrajz”-ról szól, s a kisvárosi történet tematikus előzményét Flaubert regényeiben jelöli meg. A történet „banalitása” és a szereplők „különös nyugtalanság”-a, „szorongás”-a közötti ellentét egy másik nézőpontból szemlélve az álom-valóság dichotómiát tételezteti, illetőleg a XX. századi realizmus oly alakváltozatát, mely szerint a regény lényege valójában a „látomás”, „álomjáték”-ot prezentál a szerző-elbeszélő, „a realisztikus valóságelemek inkább csak díszletek”. Egyfelől azt kell kiemelnem, hogy a tudattalan-tudatos szembesítése mutat Freud pszichoanalitikus narratívájának irányába, másfelől Márai rátalál a „szorongás”-ra, amely felidézheti Heidegger „Angst”ját, mint a létezésben szüntelenül jelenlévőt (és egészen Kierkegaard-ig vezethet viszszafelé), ezen keresztül újólag csak az álmainak, a tudattalannak kiszolgáltatott „self” helyzetére céloz. Emellett behozza az ismertetésbe a narráció különösségét is, ezúttal az általa oly sűrűn olvasott André Gide Les faux-monnayeurs-jére (A pénzhamisítók) hivatkozva, „kettős tükör-techniká”-nak nevezve azt az eljárást,melynek során „a hőst, Manuelt kétféle megvilágításban látjuk, először Marie-Thérése beszélt, aztán Manuel s végül megint a kislány feljegyzései tükrözik egy másik szögletből a történetet”. Egy eseménysor többféleképpen történő elbeszélése Márait is megkísértette; kísérletezett is regényeiben az aspektus-váltásokkal, a közvetítés különféle eszközeivel (levél, napló, visszatekintés); Green regényéről szólva Márait éppen az foglalkoztatja, hogy a szokványos álom-valóság megkettőzöttség miképpen jeleníthető meg az individuális szubjektumra vonatkozó kérdések összefüggésében, azaz: az ember és a világ látható és rejtett „lénye” hogyan írható le anélkül, hogy a cselekmény fordulatai elvonnák a figyelmet a megjelenítés mikéntjétől. Az ismertető kérdése: az álomnak (Márai szóhasználatában a regény címével összhangban: a víziónak) és az úgynevezett valóságnak fölcserélődése és fölcserélhetősége miféle narratívát igényel? Az, hogy André Gide regényét Márai bevonja értelmezésébe, jelzi tájékozódását a nem avantgárd, de hagyományos formákat „destruáló” epikai alakzatok felé. 1936-os Green Minuit című regényének ismertetése8. Ezt az írását Márai fontosnak, önmagára jellemzőnek vélhette, hiszen beillesztette 1946-os, Ihlet és nemzedék című esszégyűjteményébe9. Lényegében összegzi mindazt, amit korábban Green-ről papírra vetett, és ami saját regényírása szempontjából kiváltképpen fontosnak tetszik; hangsúlyozza, hogy a regénynek nem a cselekmény az igazán fontos összetevője, annál inkább azok a (látszólagos) ellentmondások, amelyek a kijelentések és azok szimbolizációi között feszülnek. Márai felfogásában a regénynek az álom körébe vá-
