Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - N. Tóth Anikó: Áttételes személyesség
34 Új Dunatáj • 2006. március A Párbeszédkísérlet tehát olyan autografikus szöveg, amelyben Mészöly életének jelentős eseményei szólalnak meg, de nem állnak össze kronologikus írói önéletrajzzá. Már csak azért sem, mert Mészöly idegenkedik az időrendi linearitástól.29 Érintkezik a memoárral, hiszen visszatekintő jellegű, emlékfelidéző szövegek is beleszövődnek, a megnyilatkozások viszont mindig irányítottak a kérdező által, az asszociatív lánc így tehát két tudat közreműködésével jön létre (a bevett gyakorlattól eltérően itt a kérdező személyisége/személyessége nem marad feltétlenül a háttérben). Leginkább a vallomás műfaji sajátosságai érvényesülnek a szövegben. Hangsúlyozni kell ennek kapcsán, hogy a megnyilatkozások élőszóban konstruálódtak, időbeli korlátozással tehát, valamint a nyilvános beszéd leleplező jellegének tudatosításával (a spontaneitás ugyan nyomot hagy a formálódó mondatokon, de Mészöly intellektusa kifogástalanul dolgozik a nyelvben ezúttal is, mint korábban hasonló szituációban bármikor). A személyesség akaratlan belopásának lehetünk tanúi. Beszédesek Mészölynek a konfessziót körüljáró gondolatai hangsúlyos szöveghelyen, az interjú vége felé: „Azt hiszem, írásaimban mindig magamat tálalom fel. Akár egy tájleírásról, tér-idő hozzárendelésről, bármiről van szó... Nem tudok más tartályból meríteni, mint saját tartályomból, létbeli bensőségességem megfogalmazhatatlan masszájából. Tehát ennyiben mélységesen konfessziónak érzek minden hitelesen hatni tudó művet. Ha ez az áttételes személyesség kimarad a műből, a mű a hiteltelenség közönyének burkába kerül, amit nem csak a vájt fülű olvasó vesz rögtön észre.”30 Ennek alapján megkockáztathatjuk, hogy Mészöly életművét önéletrajzként olvassuk, pontosabban az önéletrajzot mint az olvasás alakzatát31 működtessük az opusban. Nyilvánvaló, hogy elsősorban nem az írói önismeret vagy éppen a magánélet tényei lesznek ebben az esetben izgalmasak, hanem az, hogy a nyelvi konstrukciók mentén képződő világtapasztalatok teljessége hozzáférhetetlen, s csupán töredékeiben ragadható meg. A személyességtől, vallomásos önfeltárulkozástól olyannyira idegenkedő, ugyanakkor a naplóhoz, emlékirathoz mint műfajhoz erősen vonzódó Mészöly e kettős szorításban tehát sajátos szellemi autográfiát kódolt prózájába, beleértve a regényeket, elbeszéléseket, novellákat, esszéket, érintéseket, noteszlapokat naplójegyzeteket. Jegyzetek 1. Mészöly Miklós: Pannon töredék. In: Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1991.16. 2. Legutóbb részletesebben a Párbeszédkísérletben:.....apámék megvették, ezért nagyon korán, kamaszkoromban kezembe került az Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről naplósorozat, s elképesztő világra bukkantam benne. A lehető legmélyebben megérintett, mert ezek az erdélyi naplóírók olyan bennfentességgel és tömörséggel tudták leírni közvetlen életkörülményeiket, amitől nekem állandó hasonlítgatnékom támadt. Magamat hasonlítgattam hozzájuk. Azt,
