Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Árpás Károly: Egy vállakozás, amelynek még nincs vége!
64 Új Dunatáj • 2006. december V. c.: TALÁLT KINCS - IT: 0; PB: 10 - tíz többlet VI. c.: A KÁOSZ ÁRVÁI - IT: 0; PB: 8 - nyolc többlet VII. c.[V.c.]: TÖRTÉNETEK - BAKÓ ANDRÁS TÖRTÉNETEIBŐL [Baka és/vagy Bombitz címe] IT: 10 <itt A káosz árvái is>; PB: 12 - két többlet Ha csak mennyiségi növekedésről van is szó, már akkor örvendetes, hogy a szöveggondozó munkája ekkora eredménnyel zárult: 27-28 írással több jutott az olvasóknak/kutatóknak, ráadásul olyan Baka-művekről van szó, amelyekhez elég nehéz hozzáférni (s az évek múlásával fénymásolása vagy szkenelése sem lesz egyszerű). Hálásak lehetünk a hagyaték őrzőinek, hogy megmutatták: Baka István nem csak költő és fordító! Találkozik azonban néhány probléma is. Nem is annyira a Bombitz Attila által adott cikluscímekről van szó - ezek ugyanolyan találóak, szellemesek és Bakához méltók, mint a VERSEK gyűjteményben. Még csak az sem gond, hogy egyes sorozatokat átalakított a pécsi közléshez képest. Inkább azzal van gondom, hogy nem tudom: a cikluson belül a sorrendet milyen alapon alakította ki. Pontosabban az Utószóban vagy a(z elmaradt) jegyzetekben nem tért ki az irodalmár arra, hogy a TALÁLT KINCSben például a Csanádi Imre időben az első (nem a hetedik), Janikovszky Éva a második (és nem a nyolcadik) vagy a Beszélgetés arról... a harmadik (nem a második). Ugyanez a helyzet a BAKÓ ANDRÁS TÖRTÉNETEIBŐL ciklusban is: Az álomgyűjtő a nyolcadik és a Háziorvos a hetedik, nem pedig fordítva. Szőrszálhasogatásnak tűnik, pedig ha ciklusokban gondolkodunk, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen elv szerint követik egymást a szövegek. Márpedig ciklusokban gondolkodunk, hiszen a szerkesztő követte a költő-barát eredeti ötletét, és nem időrendre fűzte fel a kiadott szövegeket, nem is ábécében, hanem egy megkonstruált téma és alapelv alapján. Többet kellett volna írnia erről, hogy a későbbi elemzők-kutatók ne kerüljenek tévútra. Hasonló a helyzet a VIII. ciklussal is: a pécsi kötetből hiányzott az a tizenkét vallomás, amelyet a BESZÉLGETÉSEK címmel közöl - ám itt sem tudjuk, hogy az ismételten közzétett kommunikációs textus milyen elv szerint állítódott sorrendbe. Nagy jelentősége van pedig ennek a közléscsoportnak, mert Baka István olyan vallomásait ismerhetjük meg, amelyek nemcsak a művész személyiségéről vallanak, hanem az egyes művek, pályaszakaszok, kötetetek keletkezéséről is! Hálásak lehetünk, hogy így egyben kezünkbe került, mert a polcunkon sorakozó négy kötet így lesz-lehet csak teljes!
