Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Bíró Béla: Egy igazabb József Attila
60 ÜJ ÜUNATÁJ • 2006. DECEMBER Ami a kényes, s ezért a szélesebb nyilvánosság elől jobbára el is hallgatott Rátz- Strasser-epizódott illeti, Lengyel kutatásai ennek esetében is a tárgyilagosabb megközelítést alapozzák meg. A szerző a német nemzeti szocializmus illetve a magyar Gömbös vonzáskörében található figurákkal való kapcsolat tényleges jelentésének feltárása közben rábukkan a József Attilát kiközösítő, Űj Harcos című munkásszemle (az illegális Kommunista Párt elméleti orgánumának) azon számára is, melyben szemelvények találhatóak Strasserék antihitlerista megnyilatkozásaiból.16 „Ha elolvassuk ezeket a szemelvényeket, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a költő dolgozópárti nemzeti szocializmus értelmezése részben ezekre a hozzá eljutó megnyilatkozásokra épült.”17 A Strasser-idézet - a 30-as évek kontextusában - tényleg sok mindent megmagyarázhat: „mi nem leszünk többé eszközök a tőke kezében, nem leszünk többé nemzeti szocialisták, hanem nemzeti bolsevisták. [... ] Ha Hitler csődöt fog mondani, akkor a felszabadult forradalmi erők nem fognak többé megelégedni fél megoldásokkal, de teljesen és igazán a szocializmust fogják akarni. Igazi nemzeti szocializmust Hitler nélkül.”18 Rátz Kálmán alakját is a korábbinál árnyaltabban jeleníti meg, s a kapcsolattartás József Attilái motívumait is emberközelből érzékelhetjük. Nem kevésbé tanulságos a kommunizmus bírálata. Ennek lényegét Lengyel így foglalja össze: „...a szovjetorosz rendszer [József Attila ekkori nézőpontjából - B.B.] voltaképpen egy sajátos kapitalista szisztéma, amely a) modernizációs funkciót tölt be, legalábbis igyekszik betölteni), b) a kapitalizmus két, általában külön-külön érvényesülő elemét, a politikai diktatúrát és a gazdasági parancsuralmat egyesíti, azaz - a modernizáció érdekében a munkásokra háruló terheket összevonja s egymást fölerősítve működteti, c) így a gyakorlatban a rendszer élesen szembekerül saját deklarált szocialista céljával. A másik elem, amire föl kell hívni a figyelmet, a bolsevizmusnak fasizmust indukáló (szándéktalan) szerepe.”19 Lengyel András ez esetben is a lehető legárnyaltabban fogalmazza meg értékelését: J. A. „Álláspontja persze nem rokonítható az úgynevezett nyugati (s 1989 óta immár keleti) szovjetológia álláspontjával, egyebek között azért sem, mert József Attila a) nem volt antimarxista, b) nem volt kapitalizmus apologéta. Álláspontja, autentikusan, csakis mint egy a kapitalizmus-kritika keretein belül mozgó marxista álláspontja fogható föl, s radikális bolsevizmus bírálata is csak e pozíción belül interpretálható.”20 így aztán a szerző a pályakép a nyilvánosság számára ismeretlen, vagy kevésbé ismert mozzanatait figyelembe véve is egy önmagához mindvégig következetes gondolkodót ismertethet meg az olvasóval: „...ha fölismerjük, hogy József Attila [...]
