Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Bíró Béla: Egy igazabb József Attila
58 Új Dunatáj • 2006. december („abszolútum”, „egzisztencia”, „önlét”) feltételezhető eredetét is megpróbálja tisztázni. Minden esetben nagy körültekintéssel és alapos tárgyismeret birtokában. Gondolatmenetei bonyolultságuk ellenére is világosak és meggyőzőek. S továbbgondolásra serkentenek. Főként az abszolútum, egészen pontosan a lét és a semmi kapcsolatát érintő fejtegetések. Ebben a vonatkozásban a fizikai vákuumot virtuálisan semminek, potenciálisan mindennek tekintő fizikai elméletek is (melyeket József Attila bizonyosan ismert és megpróbált tovább is gondolni, lásd a Galamb Ödönnek írt híres levelét az antianyagról) szintén szerepet játszhatott a fogalmi tisztázásban. Véleményét minden esetben árnyaltan, aggályos filológiai gondossággal próbálja alátámasztani. A vizsgált fogalmakat egyszerre több (bizonyos esetben minden az adott pillanatban lehetséges) szemszögből szemügyre veszi: „...a József Attila szövegeiből kiemelt, terminusként kezelt nyelvi elemek eleve többarcúak, többrétegűek- írja. - Egy-egy ilyen kategória magában hordozza annak a forrásszövegnek a jelentésmozzanatait, amelyből József Attila e kategóriát átvette, annak a filozófiai tradíciónak a szemantikai hátterét, melyhez a forrásszövegbeli kategória is tartozik, s végül annak a szisztémának a strukturális levonatát, amelyet József Attila saját szövege hoz létre. Azaz egyetlen ilyen kategória voltaképpen az egyetlen szóban megadható, sűrített, komprimált intertextualitás alapesete.”11 Sőt mint néhány sorral alább kifejti a helyzet még ennél is összetettebb, hiszen „...egy-egy terminus sok esetben különböző szerzők egymástól különböző gondolatmeneteinek összevonásaként jött létre.” Ami az említett szövegköziséget természetesen még sűrűbbé teszi, s a „fogalom teljes jelentésköre így csak e forrásszövegek összjátékaként írható le”.12 Az ahogyan Lengyel András ezt az összjátékot felderíti az esetek többségében a szó legteljesebb értelmében bravúros. S érvényes ez azokra az esetekre is, amikor megállapításai vitathatóaknak vagy részlegeseknek tűnnek. A vita vagy a mélyebb vizsgálódás ilyenkor is újabb eredményeket ígér, hiszen érezzük a szerző ösztönösen is helyes nyomon jár, esetleg a rendelkezésre álló adatok hiányában illetve filológusi óvatosságból fogja vissza képzeletét. A nehézségek azonban - épp az adatok rendkívül hiányos volta miatt - főként a képzelet segítségével hidalhatok át. Természetesen csak akkor, ha az empátiának és a képzelőerőnek, mindig a sarkában van az aggályos filológusi szigor. Ez azonban a Lengyel-szövegek egyik legfontosabb jellemzője. S nem csak mások vonatkozásában- a szerző (a maga tapintatos módján) többször is kifakad a filológiai szigort mellőző elemzések öncélú „bravúrjai” ellen -, hanem saját szövegeire vonatkoztatva is. Vitáiban is a József Attila-i gondolatot teszi magáévá, igazságait nem személyes (és mások személyes igazságaival szembeállított) gondolati teljesítményekként, ha-
