Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)

84 Új Dunatáj • 2006. szeptember neplésében, az ehhez kötődő hagyományok továbbéltetésében. A képzés során több kezdeményezés irányult arra, hogy az óvópedagógusok számára mind célzottabb és szélesebb körű ismeretet nyújtsunk. Az elmélet mellett az egyes ünnepkörök (pl. ka­rácsony, húsvét) hagyományanyagának nemcsak felelevenítése, de gazdagítása is cél volt. Elsősorban egy-egy tájegységhez, illetve népcsoporthoz kötődő Tolna megyei szokásanyag gyűjtésével, és a gyakorlatban történő alkalmazhatóság lehetőségeinek bemutatásával. Ezek az órák kiegészültek a hagyományápolás gyakorlati tevékenysé­geivel (pl. mézeskalácssütés, karácsonyfadísz készítése, tojásfestés), amelyeket rész­ben a mesterség avatott gyakorlói, részben pedig volt tanítványaink vezettek. Elsősorban gyakorló pedagógusok voltak hallgatói a főiskolán szerveződött népi játszóházvezető és csuhé-, gyékény- és szalmatárgykészítő oktató képzésnek. A hallgatói kört jól kiegészítették pedagógus nappalis, illetve levelezős hallgatóink és más terü­letek (pl. az idősgondozás) képviselői. A képzésben résztvevők nemcsak egy Tolna megyében korábban nem gyakorolt népi mesterséget sajátítottak el magas színvo­nalon kiváló mesterektől, hanem komoly néprajzi, helytörténeti gyűjtő- és kutató­munkát végeztek. A közel félszáz színvonalas diplomamunka jelentős része megyei népi kismesterségek történetét, jeles képviselőik munkásságát, egy-egy település helytörténeti, néprajzi feldolgozását valósította meg. Végzett hallgatóink ma is or­szágos versenyek díjazott résztvevői, s egyesületi formában szervezik tovább szakmai tevékenységüket a megyében, s annak határain túl. A szociális munkás képzés is több szállal kapcsolódik a hagyományosan helytör­téneti kutatásokhoz. Egyrészt a szociális terepmunka (az ún. „szociotáborok”) eseté­ben az előzmények szempontjából van meghatározó jelentősége a hagyományoknak - különös tekintettel a változásvizsgálatok esetében. Másrészt a közösségfejlesztés alapja a közösség múltjának, a közösség tagjait összetartó szokásoknak, magatartás­­mintáknak, értékrendeknek a megismerése, s dinamizáló erőként működtetése. Az általános szociális munkás hallgatók, akik a kistelepüléseken mindinkább jellemző gyakorlat szerint a közösség szinte egyetlen diplomás segítő szakemberei, társada­lomtudományi felkészültségük, módszertani ismereteik és empátiás készségük ré­vén kiváló résztvevői voltak a főiskolán az elmúlt években e területen folytatott olyan kutatásoknak, mint pl. a szociális gondoskodás változásainak afelsőnánai bukovinai székelyek körében végzett vizsgálata (1999-2000), Szekszárd-Felsőváros szociális vál­tozásvizsgálata (2000-2001), a hagyomány, mint közösségszervező, illetve -fejlesztő erő kutatása Szekszárd-Alsóváros egykori közösségében (2004-2006) címmel kezde­ményezett és a jelenleg is folyó kutatásnak. De a hagyományok szerepe a szakmai kutatások esetében sem hagyható figyelmen kívül, mint erre jó példaként említhető a

Next

/
Oldalképek
Tartalom