Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Propszt Eszter: Az életintegráció igénye Balogh Róbert "Schvab" műveiben
Propszt Eszter • Az életintegráció igénye... 75 Balogh Robert „schvab” trilógiájának második kötete, a Schvab legendariom, az alcím műfaji meghatározása szerint Álmoskönyv.6 Az identitáskonstrukció ez esetben tehát egy álmoskönyv tartalmi és formai-esztétikai lehetőségeit bontakoztatja ki egymással szoros egységben. Az „álmoskönyv” megjelölés egyfelől azáltal nyer legitimációt, hogy az Arany Legendariom című fejezet „álmokat” re-konstruál, ill. hogy a benne re-konstruált álmok, ábrándok, fantáziák, víziók összefoglalhatók az „álom” műfaji megjelölés alatt, ha Freud nyomán7 abból indulunk ki, hogy a re-konstruált álomszerű képzetekben a tudatból kiszorított tartalmak - mint az álomban - megnyilvánulnak, de egyben rejtve is maradnak. Az Álmoskönyv a műfaji megjelölés hagyományos értelmében is működik: az Angyal mondja álmok című fejezet álomértelmezéseket tartalmaz. Az „angyal mondja” álmok felhasználása az Arany Legendariom-ban re-konstruált álmok értelmezésében kézenfekvő. Álmoskönyvként jelenik meg a mű nem utolsósorban műalkotás minőségében is, a figyelmet művészi megkonstruáltságára irányítva, valóság és fikció viszonyát tematizálva. Az életintegráció igényét főként ez utolsó jelentésében és funkciójában hordozza az álmoskönyv. A szöveg a magyarországi német identitást elhárított és elfojtott identitástartalmak alapján definiálja, a „svábokat” elhárító mechanizmusaikkal azonosítja. Az Arany Legendariom „határjárásokról” tudósít, olyan személyiségekről, akik bizonyos traumákat túlélni akarván identitásuk traumatizált részeit (tudatosan vagy nem tudatosan) kiszorították tudatukból, s akikben ezek a kiszorított identitástartalmak a tudat határán túlról újra és újra felbukkanva lelki „határkonfliktusokat” okoznak, azaz a tudattalan elemeiként - az „álmok” tartalmaként - fejtenek ki a személyiség koherenciáját veszélyeztető hatást. Az őstraumát a szöveg a kitelepítésben határozza meg, a teljes bizonytalanság és kiszolgáltatottság megtapasztalásának élményében, mikor szerinte a „svábok” világba vetett alapvető bizalma8 megrendült. A traumát a szöveg szerint a legtöbben az érzelmek elfojtásával, lehasításával próbálták megoldani9 - mint az állandó lelki határkonfliktusok mutatják, sikertelenül. Ezzel a sikertelen kísérlettel szemben kínál az álmoskönyv - műalkotás minőségében - „mentális terápiát” olvasójának. A terápia maga is „határjárást” feltételez. Az álmoskönyv elvezeti az olvasót a fantáziához, műalkotásként azonban a határt is jelzi, „művisége” elválasztja a szövegben megalkotott fantáziát a környező valóságtól. Az olvasó, aki azzal a biztonságtudattal léphet a fantázia területére, hogy bármikor ki is léphet onnan, eldöntheti, hogy elhatárolja, megvédi saját realitását az olvasottaktól, vagy belevonja az olvasottakat saját realitásába, például úgy, hogy az olvasottak alapján tudatosít magában eredetileg nem tudatos, de a szövegben „felismert” lelki problémákat, feszültségeket, vagy úgy, hogy (legalább időlegesen) felszabadít olyan lelki
