Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Haász Gabriella: Babits Mihály San Remo-díja
Haász Gabriella • Babits Mihály San Remo-di'ja 63 jutalmazottja, Babits Mihály illusztris személyén át lelkes, meleghangú tüntetésre adott alkalmat Magyarország és a magyar íróművészet és kultúra mellett...”27 A méltató cikkek közül a „leghíresebb” Cs. Szabó Lászlóé, amely a Nyugatban jelent meg, de lehozták az Ellenzék és a Rádióélet című lapokban is.28 Már a díj elnyeréséről szóló első híradások megjelenésének napján, február 25- én megjelent az első támadó írás is. A szélsőjobboldali Magyarság című lap kritizálta a sanremói bizottság döntését.29 Ebből az írásból azonban kiderül még valami. „Értesültünk már a díj szeptemberben történt kiírása idején, hogy az olasz-magyar kulturbarátságot sugárzó és jelentős értékű pompás történelmi regény, -a Magyarságban épp most folyó mű: az elhunyt kitűnő magyar írónő Nápoly és Buda című regénye, ugyancsak pályázott a san remói díjra. A legmerészebb irodalmi igényeket kielégítő és irodalmi körök elismerését elnyert mű, éppen napjainkban, a Mátyás király születésének ötszázéves jubileuma idején inkább megérdemelte volna az összekötő szervek figyelmét, mint a liberális szellemiség irodalmi hatalmassága, aki őszintén bevallja, - nem is tudja, miért kapja a sanremói jutalmat!...30 A „kitűnő magyar írónő” különben nem más, mint Lux Terka, akinek az 1920-as évek végén megjelent általános lexikon öt sort szentelt, s akiről a „teljességre” törekvő, Új Magyar Irodalmi Lexikon is ugyanilyen terjedelemben számolt be. A Beszélgető füzetekből kiderül, hogy a nyilas sajtó részéről még az események után egy évvel is érték támadások az írót sanremói győzelme miatt. Ahogy egyik védője éleslátóan megfogalmazta: „Babits Mihály politikai védelme egyetlen baloldali embernek sem lehet feladata. (...) a költő védelmét nálunk jobban végzi majd el az irodalomtörténet, amely mértékadóbb a kortársaknál”31. Mégis többen feladatuknak érezték, hogy megvédjék Babitsot a támadások ellen. Úgy tűnik ezekből a cikkekből, hogy itt már nem pusztán az író és díjának ügyéről volt szó, a védők cikkei az egész nyilas kultúrpolitika ellen kelnek ki a San Remo-díj ürügyén32. A támadó hangú cikkek között olyat is találunk, amely ha az írói teljesítmény díjazását jogosnak tartja is, az ellen kel ki, hogy miért vesz át az itthon „notórius pacifista” Babits egy magas rangú fasiszta olasz állami kitüntetést.33 Nemcsak a fenti újságírói vagdalkozásnak köszönhető, hogy a hazai lapokban megjelent írások alapján nem lehetne megírni a San Remo-díj hiteles történetét. A cikkek tömve vannak pontatlan információkkal, féligazságokkal. Láthatóan ez az olasz díj nem volt jelen a hazai kulturális köztudatban. Érdekes mechanizmus, s valószínűleg a feszült politikai helyzettel magyarázható, hogy a magyar újságok mélyen hallgattak az 1940. évi díjátadási ceremónia másik díjazottjáról, a román italianistáról, Alexandru Marcuról.
