Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Agárdi Péter: Fejtő Ferenc és a József Attila-centenárium
48 ŰJ DUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER 2006-ban magyarul megjelent másik munkájában a demokratikus szocializmus történetét és modelljeit mutatja be. A modern szociáldemokrácia értékrendjét és perspektíváit, külföldi és hazai felfogástípusait elemezve, könyvének végén azt hangsúlyozza, hogy a baloldalt a nemzeti és az osztályszolidaritás mellett az az összemberi szolidaritás is minősíti, amely a szocialista világképbe a XVIII. századi felvilágosodásból került át. „József Attilában, a világ egyik legnagyobb, egyszerre proletár és polgári világnézetű költőjében találhatjuk meg ennek a humanista modernségnek [a] legszebb poétikus kifejezését. Például A város peremén című versében, amikor azt mondja: »ilyenek vagyunk. / Uj nép, másfajta raj. /Másként ejtjük a szót.« [...] »Papok, katonák, polgárok után / így lettünk végre mi hű / meghallói a törvényeknek«, örökösei minden emberi műnek. A szociáldemokrácia a francia felvilágosodás századában gyökerező erkölcsi mozgalom, amelynek lényege a tiltakozás az idegengyűlölet, a kirekesztés, a megalázás, a kizsákmányolás, az erőszak rendszerei ellen. A magyar szociáldemokratáknak nem kell szégyenkezniük amiatt, hogy amikor az 1918 utáni vörös és fehérterror idején a magát polgári középosztálynak nevező keresztény társadalom egy része eldurvult és elvadult, a szocialista értelmiség és polgárság meg tudta őrizni a mérséklet és a türelem hangját, amit József Attila a gyönyörű rend képességének nevezett. Benne élt tovább a hagyományokat meg a patrícius kultúrát és a családot illető tisztelet. Még tanúja voltam a magyar munkások kultúra iránti tiszteletadásának. [...] Ez egy olyan munkásság volt, amelyik olvasott. És hadd tegyem hozzá, hogy akárcsak József Attila, az ő nagy elődje, Ady Endre is a Népszavában és a Szocializmusban kapta meg a lángelméjének kijáró legnagyobb respektust és hallgatóságot. Ebben a szociáldemokrata etikában látom a magyarázatát annak is, hogy a szociáldemokraták voltak egész Európában a század eleje óta az a politikai párt, amely a legbuzgóbb volt a múlt század elején született természetbarát és környezetvédő mozgalomban. [... ] A magyar szociáldemokrata értelmiség és munkásság őrizte meg 2006-ban is, a legelvadultabb választási viharban a türelmet és a komolyságot, a felelősségérzetet a »tudatos jövő« szolgálatában, amelynek eszményét József Attila vallotta, elméje végső elborulása előtt. A szociáldemokrata hűséges ahhoz az eszméhez, hogy nem elegendő a történelem spontán fejlődésére bízni a jövendő megvalósítását: amikor Trockij »a permanens forradalomról« szavalt, a szociáldemokrácia az állandó reformizmus eszméjét következtette Marx társadalom- és történelemfilozófiájából. A reformizmus pedig együtt jár a decentralizáció követelményeivel, amely nélkül elképzelhetetlen a társadalmi szabadság és egyensúly megőrzése.”58
