Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
28 Új Dunatáj • 2005. június Sokat és sokfélét írtak az eltelt évtizedek folyamán József Attila robbantó akciónak is nevezhető cikkéről, lényegét legtömörebben és legtárgyilagosabban Németh Andor foglalta össze: „Cikkének hangja erősen Szabó Dezső-s. Kimutatja Babits új verseinek unalmasságát, ízetlenségét, erőltetettségét, kényszeredettségét, és azt állítja, hogy azok a művészi forma szempontjából is elégtelenek. De még ennél is tovább megy: kijavítja Babitsot. Megmutatja hogyan kellett volna a verseket jól megírni. Ezzel persze nevetségessé teszi magát. Babits rövid jegyzettel hessentette el Attilát, mint egy tolakodó legyet...”27 Ennél azért komolyabb volt az ügy és bántóbb a támadás. Ami Babits jegyzetét illeti, nem biztos, hogy ő maga írta, nem szerepelt alatta az aláírása. így hangzott: „A »Toll« c. hetilap Babits Mihály verseskötetéről kritikát közöl, mely különlenyomatban is megjelent. A kritikus azt az újítást hozza be, hogy a verskötet egyes strófáit ízlése szerint átdolgozza.”28 Babits körében felháborodva olvasták József Attila „tárgyi kritikáját”, „arra hogy Babits költészetét tagadja - mondta Schöpflin Aladár - csak a támadók legalja vetemedik”.29 A nyugatosok közé nem tartozó Márai igaztalannak, erőszakoknak és neveletlennek nevezte József Attila támadását.30 Egy szegedi lap így írt: „Az ifjú poéta fiatalságának túltengő temperamentumával ront rá a gazdag irodalmi sikerek hajóján evező Babitsra, és mint apa rossz gyermekén jól elveri rajta a port (...) Ha Babits Mihály szívére venné és tüdejére szívná ezt az irodalmi elnáspángolást, akkor talán soha többé nem írna egyetlen sort sem.”31 Voltak, akik kapva kaptak József Attila írásán. Babits elég sok parazsat gyűjtött a fejére a Baumgarten-alapítvánnyal, már az első díjkiosztás első lépéseitől kezdve. Szabó Dezső mindjárt az elején fulmináns pamfletét irt ellene,32 de azok sem mindig mutatkoztak hálásnak, vagy éreztek valami szeretetfélét iránta, akik díjat kaptak. Gelléri Andor Endre, aki pedig 1932-ben kisdíjat kapott, 1934-ben pedig megkapta a nagydíjat is, 1942-1944 között írott önéletrajzi regényében „írói Hitler”-nek nevezte Babitsot, azt írta: „Micsoda zsarnok volt ez a halk szavú ember! Mindenkit a maga lába előtt akart látni, az összes szobroktól azt kívánta, hogy menjenek el a parkjaikból, és nyíljon meg a kőből való szájuk, és azt mondják: Babits-szobrot kérünk a magunk helyére is: Legyen Budapest tele Babits Mihály szobraival.” József Attilának mintha nem lett volna elég az értekezésbeli támadás Babits ellen, néhány hónappal később még egy verssel is megtoldotta durvaságait:
