Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Valachi Anna: "Romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben" - nyomozás József Attilával saját élettörténete után
72 Új Dunatáj • 2005. március Valachi Anna „...ROMLOTTKÖLKÖKRE LELTÉL PSZICHOANALÍZISBEN" Nyomozás József Attilával saját élettörténete után József Attila személyes időszámítása - attól függően, miként viszonyult saját sorsához, önnön történetéhez - két részre osztható: a pszichoanalitikus kezelése előtti és utáni korszakra. Amíg csak könyvekből ismerte a lélekelemzés tudományát, a visszaemlékezők1 tanúsága szerint a költő gyakran s nem titkolt büszkeséggel emlegette hányatott gyermekkorát, melyre azonban csak nagy vonalakban, elmosódva emlékezhetett, hiszen memóriáját akkor még a freudi „kínkerülési” és „kéjkeresési” törekvés szabályozta. A kellemetlen emlékektől - a jótékony feledésen kívül - sajátos kompenzációs technikával próbált szabadulni: a negatív sorseseményeket olyasfajta próbatételeknek igyekezett beállítani önmaga és mások előtt, amelyekből csak különleges képességgel lehet győztesen kikerülni. Ezért lett húszéves korára - Németh Andor2 jellemzése szerint - „kacér szegény”, aki szinte „hivalkodott” a nyomorával - szokatlan viselkedésével egyszersmind számos barátot és pártfogót szerzett, hiszen a „fütyörészve koplaló”, ellenállhatatlan bájú költőt éppen azért kedvelték oly sokan, mert képes volt derűsen felülemelkedni árvasága tudatán és hétköznapi szenvedésein. Pozitív lelki beállítódását irracionális logika szabályozta, mely már apró gyermekkorában rögzült, és megalapozta önérvényesítő életstratégiáját.3 Baljós körülményeire fittyet hányó optimizmusát az a családi legenda táplálta, mely szerint születése előtt apja álmában megjelent egy ősz öregember, aki azt jósolta, hogy a fia híres ember lesz, ezért nevezze Attilának.4 Amikor József Áron 1908-ban sorsára hagyta feleségét és gyermekeit, az elárvult József testvérek új fejezetekkel bővítették a titkos erőforrásként szolgáló családi mítoszt. Elhitették magukkal, hogy apjuk Amerikába hajózott, szerencsét próbálni, saját hányattatásaikat pedig transzcendens indíttatású erőpróbáknak igyekeztek felfogni. Egy hármukra vonatkozó alapmese happy endje szerint a nagy bajból menekülő József gyerekek „Istenke kötényébe” hullottak, s nyilván későbbi életüket is a jóra forduló bajok és a csodás beteljesülések jegyében képzelték el.5 József Attila fiatal felnőttként is megőrizte gyermeki észjárását, s igyekezett továbbépíteni magánmitológiáját. Ösztönösen - és talán infantilis-fortélyos számítástól is vezérelve - úgy vélekedhetett: csak akkor lehet eredeti és figyelemre méltó je-
