Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Cseke Péter: József Attila és a kolozsvári Jancsó-fivérek
60 ÚJ DUNATÁJ • 2005. DECEMBER zék, illetve a Pásztortűz 1928-as évfolyamában leadott József Attila-versek reklámszövege: „Budapesten élő, székely származású poéta.” Alighogy megjelent A Dunánál, az „újabb magyar költészet legnagyobb eseménye”, a Brassói Lapok munkatársa, Molnár Tibor - három pohár sör mellett - különös életéről faggatja „a magyar Pánit Istratit” a Nyugati pályaudvar közelében. „Igen - mondja József Attila. - Anyám kún volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az... Két és fél éves voltam, amikor apám Budapestről kivándorolt Bráilába. Ott is maradt, s azóta sohasem is láttam.” Molnár Tibor nem kérdez vissza, hagyja, hogy meséljen a költő. Vérbeli riporter, mert rögtön észreveszi, hogy József Attilának a megszenvedett költészet a valódi élete. Mielőtt megszólaltatja a költőt, ezt vetíti előre: „Olyan ez az élet, mint egy regény, amelyben sok a fantasztikum, amelyet nehezen lehetne hinni, de, amely mégis így igaz, ahogy azt most szinte kissé cinikusan József Attila elmeséli, mert az élet nem ismer fantasztikumokat, vagy ha ismeri, hát azért ismeri őket, hogy megvalósítsa azokat.”56 Négy esztendő múlva Méliusz József ad közre oknyomozó riportot a Brassói Lapokban: Hogyan halt meg József Attila édesapja ? József Jolánnak a Korunkban megjelent visszaemlékezései indították útra. Nem Bráilaban, nem is Craiován - ahonnan József Áron 1909. július 11-én utolsó levelét a családjának írt -, hanem Temesváron; ott is a külvároson túli telepen, „egymáshoz támasztott vályogputrik között”. „Cigányok, magyarok, románok laknak errefelé, egymásra hányva vegyesen, mélyen alatta az emberi élet bármilyen feltételének. Ez az a világ, ahol már nem cigány a cigány, nem magyar a magyar, nem román a román, ahol az embereknek már nincsen nemzetiségük, és végeredményben teljesen mindegy is, hogy József Attilát keresem-e vagy Iosif Áront...[...] Áron bácsi román volt-e vagy magyar, ezt a kérdést nem érti meg a szomszéd asszony, beszélt románul is, magyarul is. Áron bácsi volt, egyszerűen Áron bácsi.”57 A centenárium évében az Aradi Jelen temesvári munkatársa, Sipos János próbálta szóra bírni a Kardos telep legidősebb lakóját. „Váltig csodálkoztunk - mesélte a 95. életévében járó Suteu (Forrai) Margit, aki még ismerte a költő édesapját -, hogy a felesége, akit Krajováról hozott magával, jobban beszélt magyarul, mint Áron bácsi. Pedig mást sem hallottunk tőle, amikor mesélő kedvében volt (rendszerint, ha vásároltak tőle), mint hogy ő bizony tősgyökeres bánsági. Felmenői mind idevalósiak voltak, ő maga pedig az Arad megyei Féregyházán született. Néha átruccant a Kárpátokon szerencsét próbálni, merthogy igazándiból román származású, de évekig Budapesten lakott, és emiatt hol Iosif Aron, hol József Áron volt a becsületes neve. Impériumváltás után voltunk, akkor ismét a Iosif nevet viselte.”58
