Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
Tverdota György • Tömeg 51 Tiszazug. Tömeg bármikor, bármilyen politikai vélemény-nyilvánítás végett összeverődhet. A vers eredeti címe azonban dátumszerű pontossággal megjelöli a referenciát, a versen kívüli valóságmozzanatot, amelyre a szöveg reagál. Címe Szeptember 1. volt. S mivel a mű 1930 őszén született, a dátum nem vonatkozhat másra, mint az 1930. szeptember elsején tartott nagybudapesti munkástüntetésre, amelyen - mint több emlékezés beszámol erről - a költő is részt vett. A Tömeg struktúrája nem utalások, célzások hálózatából alakul, mint a Tiszazugé, hanem közvetlenül megnevezett, azonosítható cselekvésekből és beszédcselekedetekből. Szeptember elseje nemcsak az ekkor történt esemény belpolitikai jelentősége miatt fontos, hanem a költő pályájának alakulása szempontjából is. 1930 nyarán József Attila a jelek szerint egyre távolodik a népi törekvésektől, s közelebb kerül a munkásmozgalomhoz. Ebben a folyamatban a budapesti tüntetés élménye, ha nem is hoz döntő fordulatot (ilyen döntő fordulatok csak drámákban szoktak bekövetkezni egy szempillantás alatt), de felgyorsítja azt a folyamatot, amelynek végeredményeként a költő elkötelezi magát a forradalmi munkásmozgalom, illetve az illegális kommunista párt mellett. Szabolcsi szerint „József Attila 1930. szeptember 1. körül az illegális KMP tagja lett. Lehet, hogy ez a belépés éppen az 1930. szeptember 1 -jei tüntetéssel kapcsolatos.” A tüntetésről dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy a szociáldemokrata párt kezdeményezte, a Szakszervezeti Tanács felkarolta, s annak ellenére, hogy hivatalosan nem engedélyezték, a szervezők kitartottak a megtartása mellett. A kommunista szervezetek a „tüntető sétát” hatalmas politikai demonstrációvá akarták kiélezni és felsrófolni. József Attila barátaival részt vett a tüntetésen. Agárdi Ferencet idézem: „Csakhamar felhangzott a kommunista párt jelszava: »Munkát, kenyeret!« Attila arca ragyogott: tölcsért csinálva a tenyeréből, harsogta a harci jelszót. Teli tüdőből kiáltozott, jellegzetes ádámcsutkája izgatottan ugrált.” A tüntetőkre lovasrendőrök támadtak, harc tört ki a munkások és a rendfenntartók között. Agárdi szerint a költő ilyen kijelentéseket tett volna: „- Látod, a munkásságon nem fog a fasizmus - ujjongott Attila. - Mikor mozgatott meg Horthy ekkora tömegeket?” Agárdi még más mondatokat is szájába ad a barátjának, de mi maradjunk ennél, mert ezek biztosan jellemzőek a költőre ebben az időszakban. A tüntetés a résztvevőkből eksztatikus élményt válthat ki, s az ellenérdekelt oldal megfélemlítve vagy megbotránkozva figyeli a fanatizált tömeget. Erre a megosztottságra az elmúlt években számos példát láthattunk. A tömegfelvonulás valójában erődemonstráció, épp az ellenfél megfélemlítését, és legalább annyira a közösségi kohézió erősítését tűzi ki célból. Azt hiszem, mióta világ a világ, az egy célért küzdő sokaság összegyülekeztetése a legegyszerűbb, de a leghatásosabb módja annak, hogy a
