Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Műmelléklet: Cyránski Mária szobrászművész

Az udvariassági szabályok látszólagos betartását segítik azok a megnyilatkozások, melyek előfeltevéseket megfogalmazva, burkoltan fejezik ki a beszélő véleményét:

Mr. Martin: Mondd el gyorsan, drágám.

Mr. Smith: Ó, milyen jól fogunk szórakozni!

Mrs. Smith: Itt az ideje. (’Eddig nem szórakoztunk jól.’)31

A társalgás jellegét, vontatott vagy gördülékeny stílusát jól tükrözi az iterációs vagy ismétlődési index (Ii)32. Ez az érték azt mutatja, hogy az adott szövegben milyen mértékű a szóismétlések aránya, és a vizsgált minta műfaji jellemzőin kívül függ még a nyelvi igényességtől, a közös valóságismerettől és a rendelkezésre álló választék nagyságától is. Ezt a választékot nemcsak a mentális lexikon, hanem a nyelv szókészlete is befolyásolja, hiszen a legnagyobb ismétlés nyilván a névelők kategóriájában következhet be, mert ott a legkisebb a választási lehetőség. Az 1. jelenet ismétlődési indexe33 szerint minden szó majdnem négyszer ismétlődik meg a házaspár dialógusában Ez az érték a szépirodalmi alkotásokban általában jóval alacsonyabb34, a beszélt nyelvi diskurzusokban viszont nagyon hasonló35. A 4. jelenet kommunikációs paródiába illő szóhasználatát bizonyítja az élőbeszédhez képest is példátlanul magas iterációs index értéke36, mely szerint a dialógusban minden szó átlagosan tízszer ismétlődik meg. A beszélgetés udvariassági fordulatok, közhelyek, felesleges megszólítások halmozásából épül fel, s a beszédlépések záró szekvenciája csupán a nyitó rész szavainak kombinációja. A 7. jelenet szóhasználata felel meg leginkább a szépirodalmi szövegek jellemzőinek37, bár a kevés szóismétlés a globális kohézió és a tartalmi összefüggések hiányát is okozza. A jelenet mozaikszerű felépítése miatt nehezen tárható fel a diskurzus jelentésbeli összefüggése is.

A szövegszerkesztés bonyolultságát az egyszerű és összetett mondatok aránya mutatja leginkább. A drámai dialógusok mondattani jellemzői az élőbeszédnek megfelelő arányokat hordozzák. Az egyszerű mondatok aránya mindhárom jelenetben meghaladja a 70%-ot38, mely valójában a hétköznapi párbeszédek és nem az irodalmi alkotások pragmatikai jellemzője, az összetett mondatok két harmada pedig csak két mondategységből álló mondategész. Többszörös összetételek ritkán fordulnak elő a házaspárok kommunikációjában, ez is a mindennapi párbeszédek hangulatát idézi a darabban.

Ionescónál tehát a drámai beszéd, a dialógus látszólag olyan, mint a hétköznapi beszéd. Formailag ezért hordozza a hétköznapi társalgás fő jellemzőit. A nyelvtani forma azonban lényegesen különbözik a beszéd tartalmától, hiányzik a szemantikai kapcsolat, s a szövegek egyre inkább csak a dialógus illúzióját adják. Megőrzik a tör-9