Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Műmelléklet: Cyránski Mária szobrászművész

Kötőszó is szép számmal szerepel, azaz a mag-szavak erős strukturáltsággal vannak együvé szervezve. A kapcsolatosságok, párhuzamos mondategységek felett a magyarázó, okadó jelleg diszponál (a „mivel”, a „mert” kitéve-kitétetlenül ott mozog a kijelentések szívében). Érdekes feladat lenne a költeménynek mint többszörösen összetett mondatnak a feltárása: az okhatározói alárendelések szinteződése többféleképpen is elképzelhető, ezzel mélyítve (alárendelés) és/vagy szélesítve (alárendelő tagmondatok mellérendelő viszonya) a költemény rétegzettségét.

A rímképlet harmonikus páros rím, áthajtást a második versszakban találunk. Sokat hozzátesz a versjelentéshez az is, hogy esetleg ott is kapcsolatos kötőszót találunk, ahol a sorok viszonya inkább ellentétes. Illetve azok a szöveghelyek, ahol a kötőszó indukálta jelentés és a sor értelme nem ekvivalens, hanem inkább „oszcillálni” látszik.

Csak egy múlt idejű ige van: a legnehezebbnek ítélt részben az emberi formájú (azzá váló) csendről múlt időben állítja a vers annak megjelenését: e csend tehát már a beszélő s az ideális befogadó birtoka a költemény sorainak papírra vetésekor. A további igék jelen idejűek. Ha az „olvassa” nyitóigét (melynek problematizálása épp e dolgozat tárgya) felszólító módúnak tekintjük, úgy az, bár nyelvtanilag jelen időben van - értelmében jövő idejűnek tekintendő.

S bár a két versszakos mondat végén pont áll, nem szívesen tekintenénk a költemény kulcs-igéjét kijelentő módúnak. Legyen ez inkább parancs, igény, követelés - és intés ránk, olvasókra nézve. Nézzünk hát szembe önmagunkkal: olyanok vagyunk-e, akiket József Attila felhatalmazott versének olvasására...?

11