Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Műmelléklet: Cyránski Mária szobrászművész

Sextus tehát nem tudja, hogyan legyen végképp úrrá a városon, s követet küld apjához tanácsért. A történet innentől két változatban ismeretes. Tarquinius Superbus semmit sem válaszol a követnek, ellenben kivezetteti őt a palota kertjébe, s ott a szeme láttára elütteti a park pávái közül a legszebbek fejét. A másik változat szerint Tarquinius elgondolkodva járt-kelt volna a követ jelenlétében, s mintegy szórakozottan csapdosta a park ringatózó magas virág- és mákfejeit. A követ - hite szerint - dolgavégezetlenül tér vissza. Üzenetet nem hoz, csak azt tudja elmondani, amit látott. Ő az üzenet érteden hordozója, a hírt dekódolni nem tudó, de azt mégis szállító közvetítő, a „posta” (Babits szavát idézve); hírvivő a híre nélkül (akár az Okinavai Guvat Krasznahorkai Lászlónál: „madár a röpte nélkül”18). Sextus lesz az, aki a követ meghökkent szavait értelmezi, ő érti, mit üzent az apja. Végeztesd ki Gabii előkelőit, mindenkit, aki számít - s úrrá leszel a városon. Sextus a beavatott, az üzenet neki szólt, nem a süket fülekkel és vakon parancsot teljesítő szolgának. Sextus, a fiú - az ideális olvasó. Kierkegaard a Hamann-mottó ráutalásával kijelölte saját szűk közönségét, azon keveseket, akik érteni fogják, mert gondolkodásuk nyelve azonos, s azonos személyiségük szerkezete is.

A Csak az olvassa... kezdetű költemény ezt a mottót, ezt a parabolát juttatja eszembe. József Attila e kései, cím nélkül maradt versében eszményi olvasóját határozza meg, aki azért érti és érzi maradéktalanul költői üzenetét, mert: olyan, mint ő maga. Hittem korábban. Aztán észrevettem a vers alapjában lüktető, finoman rejtőző trouvaille-t, a játékot az alapige módjával -, s ez kibillentett biztosnak hitt olvasói pozíciómból.

A Két hexameterben két-két elem (két sor - két-két mondat - két hexameter- egy rímpár) kapcsolódik egymáshoz, s hoz létre szuggesztív költői világot. Ez a poétikai eszköz (amit - hívja fel a figyelmünket említett tanulmányában Szőke György19- az orosz formalisták „prijom”-nak neveztek) nem ritka József Attilánál. A Csak az olvassa kezdetű versben egy elem oszcillálása teszi sűrítettebbé a verset.

(Hozzá kell tennünk, hogy az oszcillálás jelenségét Szőke György idézett cikkében azonos alakú szavakon /’Öl”; „rák”; „visszavágnék”; „haszontalan”/ azonosítja20, míg én itt egy többjelentésű szón /’’olvas” - „olvassa”/ értelmezem.)

A költemény első két sora egyszerű szavakkal „szól keményen”, s érthetőnek tetszik, amit mond. A további hat sor annál összetettebb, metaforikusabb. Segítő cím itt végképp nincsen; még annyira sem, mint előző költeményünkben.

A sűrítettség és a kép-komplexitás ilyen foka esetén az elemző ösztönösen kijelöli magában a legnehezebbnek érzett szöveghelyet, s lépésenként haladva azt próbálja sarokba szorítani. E versről már sokat írtak. Ezt, és haladási irányunkat - „oszcillálás”, „opalizálás”, egy elem kettős jelentésben való szerepeltetése - szem előtt tartva, csak felsorolom ezeket a szöveghelyeket, nehézségi fokozatokban.

8