Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Füzi László: Határhelyzetben - tűnődések Baka István költészetéről
66 Üj DuNATÁJ • 2005. DECEMBER Fűzi László HATÁRHELYZETBEN Tűnődések Baka István költészetéről Egy-egy költészetet, de a költészet helyett írhatunk más művészeti ágat is, szóval egyegy művekből összeálló életművet két szöveghalmaz fog össze, az egyik halmaz szövegei az életművet megteremtő személyére és az életmű megteremtője által a saját életéről és alkotásairól mondottakra vonatkoznak, a másik halmaz szövegei az életműről mások által mondottakra, a kritikákra és tanulmányokra, az értelmezésekre és interpretációkra. Hiába tudjuk, hogy egyik említett halmaz, így sem az életrajzi adatok és a művekkel kapcsolatos vallomások halmaza, sem pedig a kritikák és elemzések halmaza nem létezne a művek nélkül, hiszen létjogukat maguk a művek biztosítják, nélkülük az alkotó életrajzi adatai beleolvadnának abba az adattengerbe, amelybe végső soron valamennyiünk életének tényei és adatai beleolvadnak, majd pedig eltűnnek, a művekkel kapcsolatos vallomások, akárcsak a művekről írott eszmefuttatások pedig kiinduló pontunk szerint meg sem születhetnének a művek nélkül - ami persze, miután minden vonatkozásban a tömegesedés időszakát éljük, nem jelenti azt, hogy vallomások és kritikák már eddig is ne születtek volna nagy számban, művek nélkül... Hiába ismerjük el azonban a művek elsőbbségét, s hiába tudjuk, hogy a művek értelmezésénél magukból a művekből kell kiindulnunk, s hogy a valódi műalkotás önmagába rejtetten tartalmazza mindazokat az információkat, amelyek egyegy mű, vagy a művekből összeálló életmű értelmezéséhez szükségesek, az említett szöveghalmazok elemzéséről még sem szoktunk lemondani, s nem is csupán kényelmi szempontok miatt nem szoktunk lemondani róluk, hanem azért sem, mert valóban fontos információkhoz juthatunk általuk. Nem filológusként mondom mindezt, hanem inkább a művek létformájának figyelőjeként, amióta ugyanis az eredetiség elve teret nyert a művészeti gondolkodásban, s művészeti gyakorlatban is messzemenően érvényesül, minden alkotó műve, valójában azonban jószerivel minden mű sajátosan egyéni esztétikai elvek alapján formálódik, s hiába mondjuk, hogy ezek az esztétikai elvek magukban a művekben is benne rejlenek, egyszerű belátnunk, hogy az említett, sajátosan egyéni esztétikai alapelvek kialakulásába az életrajzi eszközök segítségével megragadható történések is belejátszhattak. Belejátszhattak, mondom, ami nem jelenti azt, hogy feltétlenül bele is játszottak... Annak áttekintése pedig, hogy mások mit gondoltak korábban arról, amiről mi magunk is gondolkodunk, egyszerűen becsületesség kérdése és minden logikai művelet alapja.
