Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Cseke Péter: József Attila és a kolozsvári Jancsó-fivérek
44 ÜJ DUNATÁJ • 2005. DECEMBER kitették magukat a katolikus sajtó rágalmazó támadásának.5 A következő év tavaszán arról értesíti barátját: bár a székely írók (Benedek Elek, Szentimrei, Tamási, Nyirő, Kacsó...) szegedi fellépését a Bethlen Gábor Kör szervezte meg 1929 márciusának derekán, a szervezőknek a háttérben kellett maradniuk, nehogy bizalmatlanságot ébresszenek a notabilitásokban a jobb sorsra érdemes rendezvény iránt.6 Buday azonban nem maradt sokáig háttérben. A Bethlen Gábor Körből kilombosította a Szegedi Fiatalok mozgalmát. Nemcsak a tanyakutatásokat intézményesítette, de életre keltette a társadalompolitikai, az erdélyi és a művészeti kollégiumot is. Jancsó Béla kérésére erről az Erdélyi Fiatalok 1935. évi őszi számában így számolt be: „A mozgalom több tagja erdélyi vagy székely származású lévén, állandó, külön közösséget is létesített [...] az Erdéllyel és a fiatal erdélyiekkel való szellemi együttműködés ébrentartására. Az erdélyi kollégium tagjai figyelemmel kísérik az erdélyi román és szász kultúrtörekvéseket is, és ezeket publicisztikailag feldolgozzák: ezzel lévén hívségesek a szegedi fiatalok alapjellemvonásához, mely a reális alapról és lehetőségekről meg nem feledkezve, szigorú kritikával és önkritikával foglalkozik olyan »utópiákkal«, mint a magyar népi szellem felszabadítása és egyenes, becsületes beállás a megújul Duna-medencei népek nagy gazdasági és történeti törvény által kikerülhetetlenül kötelező, szellemi és népi sajátosságokat tiszteletben tartó eljövendő egységébe.”7 (A Szegedi Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete adta ki 1929-ben a Székely naptárt, Buday illusztrációival. Később az Erdélyi Fiatalok révén építette ki irodalmi kapcsolatait az erdélyi román és szász ifjakkal.) Ha Kolozsváron az önálló erdélyi irodalomteremtés heroizmusa tartotta lázban Jancsót, Szegeden a Trianonnal szétszakított erdélyi és magyarországi irodalmi kapcsolatok „újrákötésére” vállalkozott. Felkeresi a Nyugat elődjei közé számító holnapos Juhász Gyulát,8 ismeretséget köt az Alföld világát régészként is feltáró Móra Ferenccel,9 együttérzéssel hallgatja az „Adyért perelő” Szabó Dezső szegedi előadásait. Juhász Gyula költői pályájának negyedszázados jubileumán, amikor József Attila A Kozmosz éneke című szonett-koszorúját nyújtotta át ajándék gyanánt (1923. májusában), az egyetemi ifjúságot csak az erdélyiek képviselték, ők is mindössze négyen. Két esztendő múltán, amikor Szabó Dezső „a legnagyobb élő magyar költőnek nevezte” Juhász Gyulát, a Bethlen Gábor Kör már testületileg jelen volt a „hatalmas tömegben”.10 Ady vonzása, Juhász Gyula tisztelete - önmagában is elegendő lehetett ahhoz, hogy keressék egymással a kapcsolatot. Aztán ott van a Trianon-élmény - más-más szintű - feldolgozása. Hogy mekkora utat tett meg József Attila az 1922 első felében írt anarchista ízű Nem! Nem! Soha! című „versezetétől” A Dunánál - 1936-os - lét
